2015. december 16., szerda

Merre közlekedik Budapest? Tarlós István kirohanásának tanulságai

Igen nagy port vert fel Tarlós István december 11-i sajtótájékoztatója, amelyben a főváros eddigi hivatalosan elfogadott koncepciójával és projektjeivel szembemenve, egy állítólagos tanulmányra hivatkozva gyakorlatilag az egyéni gépjármű-közlekedés (magyarul autózás) szempontjait helyezné előtérbe a budapesti közlekedési rendszer fejlesztésében, felszólalva a fejlesztési koncepció tömegközlekedés iránti elfogultsága, illetve bizonyos kerékpáros fejlesztések és kerékpározási szokások ellen. A jelenség nem teljesen új, egy korábbi alkalommal már rendezett kedvenc főpolgármesterünk kirohanást bizonyos buszsávok és lámpaprogramok ellen, amiből emlékezetünk szerint nem sok minden lett. De azon kívül, hogy politikusok gyakran beszélnek butaságokat  mindenféle szakmai alapot nélkülözve, mi állhat a dolog hátterében?

Nem kétséges, hogy a Tarlós mögött álló titokzatos szakmai grémium távolról sem nevezhető a szakma krémjének, és nemhogy Nyugat-Európában, de már Moszkvában is kínos lenne az az érvrendszer, amit Budapest közlekedési rendszere kapcsán összehoztak. Miközben Londontól Mexikóvárosig, Szöultól Madridig a világ legtöbb városában arra koncentrálnak, hogy a tömegközlekedés, a gyaloglás és a kerékpározás helyzetét javítsák, kiegészítve olyan szolgáltatásokkal, mint a P+R parkolók, az autómegosztás és a közösségi kerékpárkölcsönzők, és nem utolsósorban a BKK 2010-es felállításával Budapesten is szakmai alapokra helyeződött a közterületek és a közlekedés fejlesztése, a főpolgármester körüli, kocsmai beszélgetések színvonalán tanácsot adó társaság visszahúzná a várost abba a szürke, szmogos szmötyibe, amit a 90-es években megszokhattunk.

Látványos oldal az utcaképek átalakulásáról a világ városaiban. Klikk ide!

Ennyivel azonban nem lehet elintézni a dolgot. Egyrészt egy politikus azért mindig arra mosolyog, amerre az érdeke kívánja, egy héttel korábban ugyanis ugyanez a Tarlós István lelkesen számolt be a RAK-PARK tervpályázat eredményéről, amelynek keretében megkezdődik a pesti Duna-part gyalogos- és kerékpárosbarát (bár a közúti forgalmat csak nagyon enyhén korlátozó) átalakítása - igaz, ez jóval kevesebb visszhangot kapott. A reakciókból ítélve van azonban a közvélemény oldalán is olyan igény, amit a főpolgármester a maga sajátos stílusában előadott, valószínűleg nem teljesen légből kapottan, tehát azért érdemes foglalkozni ezzel.

A háttérben levő legfontosabb tényező a fejlesztések társadalmi beágyazottságának hiánya. Kicsit persze minden projekt külön eset, a Demszky-életmű, pénznyelő 4-es metrótól kezdve - amit a jobboldal a korábbi blokkolás után végül mosolyogva adott át - a fonódó villamosig, amit a parkolóhelyekkel zsaroló kerületi polgármester változtatott kicsinyes politikai belharccá. Ami ezekben nagyjából közös, hogy a jelenlegi vezetés igazából egyik fejlesztés mellett sem állt ki teljes szívvel és a választók sem feltétlenül kötik hozzájuk, legyen szó a Ferenciek terének átalakításáról vagy a 2-es metró új kocsijairól. Természetesen ezek sokszor ciklusokon átnyúló fejlesztések, amit a későbbi vezetés kvázi megörökölt, de amit kiemelnék: az igazán európai színvonalú projektek (pl. fonódó villamos, BUBI és kapcsolódó kerékpáros fejlesztések, Duna-part átalakítása) nem valamelyik politikushoz köthetőek, hanem szakmai vagy civil vonalon indultak el, ezért a politika nem érzi őket magukénak. Ennek megfelelően ezeknek a fejlesztéseknek a kommunikációja sokszor féloldalas volt, vagyis a városlakók jelentős része érezhette úgy, hogy valaki az íróasztal mögül próbál a torkukon lenyomni ismeretlen eredetű terveket.

Ugyanez igaz a Budapest 2030 névre hallgató fejlesztési koncepcióra és a Balázs Mór-tervre, amelyek ugyan tényleg összhangban vannak a korszerű városfejlesztési elvekkel, és felkészült szakemberek dolgoztak vele sok munkaórát, de az a meglehetősen komikus helyzet, amikor a főpolgármester rájön, hogy a közgyűlés által nagy többséggel egy évvel korábban elfogadott dokumentum neki tulajdonképpen nem jön be, kicsit tükrözi az átlagember szegényes ismereteit ezekről az anyagokról.

A 4-es metró Szent Gellért téri állomása. Forrás: Index.hu

A háttér megvilágításához menjünk vissza kicsit az időben. Van Budapestnek egy adottsága: a 70-es, 80-as évekből egy autóközpontú városszerkezetet örökölt, a tömegközlekedést a metróra koncentrálva, ezáltal átszállásra ítélve nagyon sok utast. Ez egészen addig működött, amíg kevesen jutottak autóhoz: a 90-es évekre ez megváltozott, és az egyébként kitűnő hálózati lefedettségű, de a járművek és a kapcsolatok színvonalát tekintve egyre elavultabb tömegközlekedési rendszer versenyhátrányba került. A budapesti városvezetés - tekintettel a korrupciótól és fejetlenségtől sújtott Demszky-adminisztrációra - elég későn ébredt ebből a szempontból, és a 4-es metró minden mást elvakító célján túl kevés projektet készített elő, azokat is iszonyatos lassúsággal. Az új, jobboldali vezetés által létrehozott BKK elsődleges célja tehát az volt, hogy mederbe terelje ezeket a fejlesztéseket, és a város le tudja hívni az erre szánt EU-forrásokat. Ám az, hogy a Vitézy vezette szervezet a korábbiakhoz képest jelentős szakmai megalapozottsággal és viszonylag profi kommunikációval menedzselte ezeket a projekteket, végül irigységet keltett a Fidesz konzervatívabb köreiben, akik megkezdték a BKK "szalámizását". Ennek egy eleme a mostani beszéd is.

Ezzel áll összefüggésben az autósok "magára hagyatottsága". Mivel Budapesten elsősorban a tömegközlekedés szorult fejlesztésre, és az EU is erre biztosított elsősorban forrásokat, valamint az ebből fakadó építkezések sokszor jelentősen akadályozzák a közúti forgalmat, az autóhasználók úgy érezhetik: ők nem kapnak semmit, kimaradnak a fejlesztésekből. Annak ellenére, hogy a legtöbb tömegközlekedési fejlesztésnél nemcsak a villamossíneket cserélték ki vagy a teret újították fel, hanem az aszfaltot is újrafektették. Annak ellenére is, hogy a rendszerváltás óta Budapesten a meglévő 6 hídon levő 22 sáv mellé 3 új hídon 14 további közúti sáv létesült a Duna átszelésére (ez 63%-os kapacitásbővülés). Mindez azonban úgymond természetes. Az autó még mindig sokak számára számít státusszimbólumnak, még mindig sok fiatal egyik fő célja a jogosítvány és az első autó megszerzése. Ezzel párhuzamosan nagyon sok laikus (és szakember..) gondolja továbbra is azt, hogy a városok közlekedését továbbra is az autóra kell építeni, ami rengeteg létező előírásban és gyakorlatban, legyen az egy új épület esetén építendő parkolók száma, céges gépjárműhasználat elszámolása vagy a gyermek iskolájának kiválasztása, érezteti hatását.

Éppen a természetességből eredően ugyanakkor az autóhasználóknak nincs igazi érdekvédelme - igaz, ezt a közbeszédben bőven kompenzálják az elsősorban autós hallgatókra építő kereskedelmi rádiók (vö. Bochkor Gábor elhíresült gyűlöletbeszédével), de a 70-es évek közlekedési elképzeléseit máig képviselő egyetemi tanszékek, közlekedési hatóságok és állami vállalatok (pl. Magyar Közút) is. Ezzel élesen szemben áll a Tarlós-beszéd egy másik "kiszemeltje", a kerékpározás. A kétségtelenül világtrendnek számító bicikli-reneszánsz magyarországi felfutása ugyanis a hazai civil mozgalmak egyik, ha nem a legsikeresebb példája a Critical Mass/I Bike Budapest felvonulások tömegvonzó képességével. Amihez persze fontos hozzátenni, hogy a média sugallta (és Tarlós István által is képviselt) képpel ellentétben nem pár száz bicikliemelgető hippi vonul fel ezeken az alkalmakon, hanem kortól és politikai nézettől függetlenül több tízezer olyan felnőtt és gyerek, aki előtte biciklire csak Budapesten kívül ült fel. Ez a mozgalom szerveződött aztán az egyik leghatékonyabb közösségi alapú szakmai érdekképviseletté (Magyar Kerékpárosklub), ami az Európai Unió által támogatott elvekkel és a BKK ebbe az irányba nyitott szakembereivel összekapcsolódva Budapesten látványos és sokszor radikálisnak tűnő változásokat eredményezhetett. Ez a szervezettség, a kerékpárok tömeges feltűnése Budapest utcáin, és a valódi kommunikáció, illetve beágyazottság ismételt hiánya sokakban kelthet bizonytalanságot és félelmet. Ezt fejezi ki a biciklis jogosítványra vonatkozó felhívás és ennek észrevehető helyeslése a közbeszédben.

És miközben az autóhoz való ragaszkodásban szerepet játszik számos kényszer és a megszokotthoz való ragaszkodás, néhány civil szervezet tevékenységétől eltekintve fájóan hiányoznak azok az információs kampányok, háttérbeszélgetések, cikkek, ahol értelmesen lehetne tájékozódni arról, hogy hogy nézne ki egy jól élhető város. Az uniós milliárdok anélkül ömlenek a fejlesztésekbe, hogy igazán elmagyaráznák az embereknek, miért jó neki és a városnak, ha holnaptól gyakrabban villamosozik vagy kerékpározik.

Ellenirányú kerékpársáv a Szinyei utcában - szemben az autókkal?

Ezek után adódik a kérdés: mit tehetünk? Tarlós beszéde felerősítette a fenti kérdések közötti vitát, de nem mindegy, hogy a vita üres vagdalkozást vagy értelmes párbeszédet jelent. Az utóbbit pedig egymás szempontjainak figyelembe vétele mellett a minél szélesebb látókör segíti. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel és az azokra adott válasszal: Milyen fejlesztésekre van szükségünk valójában, és hogy lesz ez nekünk jó? Ha kevésbé lehet használni az autót, mi az alternatíva és hogyan változik meg ettől az életem? Hogyan kényszeríti autóhasználatra a szülőket az egyenetlen minőségű magyar iskolarendszer és a merev lakáspiac együttese és mit tehetünk ellene? Mi az a teherbicikli és hogyan teheti könnyebbé a városlakók életét? Mi az az autómegosztás és hogyan spórolhatunk rengeteg parkolóhelyet vele? Hogyan érdemes használni a világ egyik legszebb fekvésű belvárosi folyópartját? Ezekről kellene elsősorban beszélgetni, és persze nem odavetett hozzászólások formájában...




2015. december 9., szerda

Belátható közelségben a Duna pesti szakaszának visszahódítása: lezárult a RAK-PARK tervpályázat

Van ez a Budapest nevű város, amivel néha úgy tűnik, hogy vezetői csak játszadoznak. (És ami még kiszámíthatatlanabb, hogy az utóbbi időben a kormány játszóterévé kezd válni - a Vártól a Városligeten át az úszó vb-ig egyre több a példa.) Ma már ugyanakkor mantraszerű, hogy valamit kell kezdeni a Dunával, hiszen abszurd, hogy a világ egyik legszebb fekvésű városában autóknak adtuk át a folyópartokat. Ráadásként az egyetlen jól használható (bár nem túl központi) hely, a Római-part is veszélyben van az elhíresült mobilgát-elképzelés miatt. Mindehhez képest egészen pozitív, hogy a főváros elhatározta a pesti belváros Duna-partjának humanizálását. Úgy tűnik, hogy tényleg, mert még Tarlós papa is dicsekedett vele. Viszont - bár nem mindenki osztja ezt a nézetet - hamar munka ritkán jó. Ezért voltak olyan előrelátóak a Városépítési Főosztályon, hogy tervpályázatot írtak ki. Annyira azért nem volt radikálisak a képviselők, így arról született döntés, hogy az alsó rakparti forgalom megtartása mellett legyen emberbarátabb a Duna-part pesti oldala.

Az elmúlt héten ennek ismerhettük meg az eredményeit. A részleteket - egyelőre - nem ismertették túl széles körben, így egyrészt ezt a hiányt igyekszem pótolni, másrészt megpróbálom előrevetíteni, mire lehet számítani ez ügyben áttekintve a pályázatokat és a bírálatokat.

Először az egész sztori beágyazottságáról. Ez egy kicsit furcsán áll: bár nagyon sokan szeretnék, ha végre élhető (és megközelíthető) lenne a Duna-part, mivel a tervpályázat nem kapott olyan nagy figyelmet, igazából kevesen tudják, hogy egy ilyen átalakítás van kibontakozóban. Az is igaz ugyanakkor, hogy a fősodrú média szereti az ehhez hasonló fejlesztések "rettegős" oldalát bemutatni: tehát az építkezés miatti felfordulást és az "autósok" jogainak csorbulását. Nehéz megjósolni, hogy van-e esély egy műdugó típusú médiatámadásra, de azért a kiíró kommunikálhatna egy kicsit intenzívebben is az elképzelésekről. Pozitív, hogy Tarlós István pénteki sajtótájékoztatóján beszélt a projektről, ráadásul nem teljesen dilettáns módon, mint tette azt az újpalotai villamos esetében. Tény, hogy a tervpályázathoz létrehozott duna.budapest.hu oldal színvonalasan és informatívan bemutatja mindegyik pályaművet és a bírálatokat is, de túl sokan nem tudnak erről az oldalról. A Városépítési Főosztály Facebook oldala is hallgat a hírről.

Emlékeztetőül tehát: a Főváros augusztus 15-én írta ki a tervpályázatot, aminek a tárgya a Szabadság híd és a Kossuth tér közötti alsó rakpart (és a Széchenyi tér) gyalogosbarát átalakítása az átmenő forgalom megtartásával. Az eredményeket december 1-jén ismertették.

Korzó Stúdió (1. hely)

Először is fontos megemlíteni, hogy olyan nagy mozgásterük nem volt az indulóknak: viszonylag kötött volt, hogy mely szakaszokon milyen funkció jelenhet meg - a Belgrád rakparton pl. a tervezett útpályakiosztást is meghatározta a kiíró (szimmetrikus elrendezés középen villamossal, a két oldalon 1-1 forgalmi és kerékpársávval); emellett többek között azt is kikötötték, hogy költséghatékony megoldásokban gondolkozzanak a tervezők.

Ezt figyelembe véve színvonalas pályázatokat láthatunk, bár voltak mellényúlások is. Többen például feltűnően túltolták az úszóműveket, szinte lagúnarendszert álmodva a Dunára, úszó nádasokkal (Erick von Egeraat), amit a zsűri is abszurdnak talált, mégis második helyre sorolta a pályázatot.

Erick von Egeraat (2. hely)

A győztes terv a Korzó Stúdióé (ők tervezték többek között a Móricz Zsigmond körtér új köntösét és a fonódó villamos menti közterületeket). A második helyezettnél kicsit visszafogottabb, az úszóművek tekintetében mindenképp, és a Széchenyi térre is elfogadhatóbb megoldást ad - bár a zárójelentés szerint ez végül kikerül a projektből és külön tervpályázatot írnak ki róla.

Korzó Stúdió (1. hely)

A pályázat lényeges eleme, hogy a rakpart Lánchíd és Erzsébet híd közötti részét rendezvények idején/hétvégén a forgalom elől lezárhatóvá teszi, elkerülő útvonalnak a kétirányúsított Apáczai utcát adva meg (ez a kerülőút persze máskor is használható lenne, ezáltal is csökkentve a rakparti forgalmat). Bár a Duna-part fontosabb ennél a nem túl előnyös helyzetű, leginkább a Duna-korzó szállodáinak logisztikai funkcióit kiszolgáló utcánál, megfontolandó, hogy érdemes-e megduplázni a forgalmat egy ilyen szűk, nehezen szellőző helyen. Kiegészítés: Ez az elrendezés (az Apáczai utcai kerülőút egyidejű blokkolásával) ugyanakkor megteremtheti a mostani projekt legnagyobb hátrányának kiküszöbölését, a valódi forgalomcsillapítás átépítés nélküli esélyét.

Korzó Stúdió (1. hely)

A bírálatokban kritikával illették azokat a megoldásokat is, ahol a rakpart képét nagyban megváltoztató ötletek merültek fel - pl. terasz a Vigadó tér meghosszabbításaként, eltakarva a villamosvágányok alatti viadukt íveit.

A pályázaton indult a VaLyo csapata is, akik már évekkel a tervpályázat gondolatának megszületése előtt intenzíven foglalkoztak a Duna-part problémájával és több sikeres program formájában (Valyo-part, Mobilszauna stb.) tettek is érte. Sajnos tervük nem nyert megvételt, pedig vannak benne nagyon előremutató elemek. Ezekből a Belgrád rakparti parkot emelném ki: a terv a folyó felőli oldalon jól használható, árvízbiztos, széles zöldfelületet hozna létre - a nemzetközi hajóállomás Vigadó térre való költöztetésével.

Részlet a VaLyo csapatának pályázatából

Némileg korlátozó tényező persze, hogy a laikus felhasználó a pályázatok tartalmával (a sajtó elemzései mellett) inkább csak a látványterveken keresztül ismerkedhet. Ezek általában "fel vannak hizlalva" - ekkora fákat a kivitelezéshez képest legkorábban 5-10 évvel később láthatunk majd, még akkor is, ha többszörösen előnevelt fákról van szó. Valamiért a legtöbbről lemaradtak az autók is, pedig az alsó rakparton legfeljebb sebességkorlátozás és aszfalt helyett térkő lesz, de ettől nem fog automatikusan csökkenni a forgalom. Természetesen a mai helyzethez képest bármilyen javulást értékel a publikum, ugyanakkor fontos, hogy a városlakók is magukévá tegyék a gondolatot: van esély arra, hogy (Buda)pest lakói visszakapják a Dunát.

Hogy a gyakorlatban a fenti eredmény mit jelent majd, azt még nem tudni pontosan. Ahogy azt főpolgármesterünk is elmondta, 5-6 milliárd Ft-ot szánnak erre - aminek nagy részét uniós támogatásból remélik. Ez az összeg kérdés, hogy mire elég, ha pl. a Károly körút felújításához hasonlítjuk, ami 3 milliárdba került. Szintén elhangzott, hogy a ciklus végére szeretnék befejezni a beruházást. A Széchenyi tér ebbe valószínűleg nem fog beleférni, és arra valószínűleg majd egy másik tervpályázat kell, legalábbis a bírálóbizottság véleménye szerint.

Képek forrása: duna.budapest.hu, valyo.hu




2015. november 11., szerda

Budapest hat éve és most: időutazás a Google Street View-val

Élünk Budapesten (már aki), használjuk, szeretjük, nemszeretjük. A városnak - ennek is - jellemzője, hogy sokszínű. Tele inspiráló, szeretni való, meglepő dologgal és vannak idegesítő, nyomasztó elemek is benne. Hogy ezek közül mi éppen milyen hatással van, az néha talán csak attól függ, milyen napra ébredtél ma.

Milyen volt Budapest hat évvel ezelőtt? Jobb? Rosszabb? Más. Ugyanilyen.
Kérdezzük meg a Google Street View-t. Szerencsére ebben a funkcióban egy ideje már lehet ugrálni a különböző időpontokban készült felvételek között. Könnyű belefeledkezni az időutazásba, főleg, ha olyan helyeken járunk, amik teljesen megváltoztak.

Ha minden nap ugyanazt az utat tesszük meg, lehet olyan illúziónk, mintha minden változatlan lenne. Ez azért is van, mert a változatlant biztosnak, biztonságosnak tartjuk, így jobban kötődünk hozzá, különösen, ha életünk egyéb elemei kevésbé állandóak.
Nem is vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy olyan mértékben változzon a környezetünk, ahogy ez Budapesten történik mostanában. A képpárok mindent elmondanak. Beszéljenek ők.

Ehhez nincs mit hozzátenni.











Az aszfalt (egyelőre) nem zöld.

Bérház helyett közösségi kert.


Aluljáró-emlékek agyunk hátsó részében.

A Kolosy tér környékén csökkent az entrópia.



Taxik és betontömbök helyett bubik a ráncfelvarrt Mátyás Pince előtt.





Igen, ugyanott készült a két kép, a Tahi utca és a Fiastyúk utca között.




2015. április 11., szombat

Javaslatok Erzsébetváros Integrált Településfejlesztési Stratégiájához

Erzsébetvárosban is elindult az Integrált Településfejlesztési Stratégia (ITS) tervezése, a kerület várja a javaslatokat a koncepcio.strategia@erzsebetvaros.hu címen. Ehhez szeretnék hozzájárulni, mint majdnem-erzsébetvárosi lakos (200 méter híján) és az urbanista szakma művelője. Van mit javasolni, hiszen a VII. kerület az ide látogatók közti nagy népszerűsége ellenére igencsak lemaradt szomszédai mellett a világos koncepciók mentén való tervezéseket tekintve...

Várom a megjegyzéseket, további ötleteket. Ez persze egy szubjektív válogatás, de néhány ötlettel még lehet finomítani ezeket a javaslatokat is.

Én Erzsébetváros (illetve speciálisan annak belső részének) specifikus problémáit három pontban foglalnám össze, ezekre igyekeznek megoldást találni az alább felsorolt javaslatok.
  1. a kerület beépítettségéből eredő zsúfoltság, valamint az ehhez kapcsolódó jelenségek (zajterhelés, levegőszennyezettség, zöldfelületek hiánya, élhető közterületek hiánya)
  2. a kerület épületállományának állapota, építészeti örökségének veszélyeztetettsége
  3. a felfutó turizmus és a lakófunkció konfliktusai
(A javaslatok csoportosítása többé-kevésbé a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott Budapest ITS stratégiai fejezetét követi.)

Klímajavító intézkedések: Erzsébetváros területe nagyon sűrűn beépített, kevés a hőt elnyelő zöldfelület, ezért a nyári időszakban különösen fontos, hogy minél több, a párolgást segítő élő felület jöjjön létre. Ez több módon is lehetséges.

Társasházak és intézmények zöldfelületeinek fejlesztése a környezeti állapot javítása érdekében. Belső kertek, zöldhomlokzatok, zöldtetők létrehozásának támogatása. A társasházi zöldfelületek fejlesztésének korábban is támogatott rendszerét javasolt kiegészíteni a kerületi önkormányzat által biztosított szakértői segítséggel, amely felméri a technikai lehetőségeket, műszaki és egyéb javaslatokat nyújt a pályázóknak. Javasolt továbbá elérhetővé tenni a pályázatot intézmények részére is.

Közösségi kertek létrehozása, illetve ennek ösztönzése. A közösségi kerteknek a klímajavító hatásukon túl oktatási-nevelési, szemléletformáló és közösségteremtő funkciójuk is van, ezért igen hatékony beavatkozási eszköz, különösen ilyen sűrűn beépített környezetben. Javasolt az erre alkalmas telkek felmérése és a közösségi kertek létrehozására irányuló projektek kezdeményezése és támogatása.

Kerületi komposztálási program bevezetése. A fenti javaslatokkal együtt érdemes kezelni. Ennek oka, hogy a komposztáláshoz (ha el akarjuk kerülni a szerves hulladék és a komposzt szállítását) ideális esetben élő talajkapcsolat, a komposzt felhasználásához pedig zöldfelület szükséges.

Intelligens, kooperatív közlekedés: a meglévő közúti területek újraosztása a felszíni közösségi közlekedés, a gyalogos és a kerékpáros közlekedés számára számos előnyt biztosít. Csökken a környezet terhelése, javul a lakosság egészségi állapota, nő a gyerekek (és nemcsak a gyerekek) biztonságos mozgástere, több család választja lakóhelyéül a VII. kerületet.


30 km/h-s övezetek létrehozása és ún. „hurokrendszer” létrehozása a kerület kisebb utcáiban a forgalom csillapítása, a balesetveszély csökkentése, az átmenő forgalom csökkentése érdekében. Erre számos példa van rá szerte Európában, de ha nem akarunk olyan messze menni, az V. kerületben és VIII. kerület Palotanegyed városrészében is ilyen rendszer van megvalósulóban (ld. kép), melynek hatására számottevően visszaesett az átmenő forgalom. (Szürkével láthatók a gyűjtőutak, színessel az innen kiinduló és ide visszaérkező, célforgalmat kiszolgáló "hurkok", világoskékkel a sétálóutcák, halvány lilával a süllyedő bójával védett utcák, ahol csak busz közlekedhet.)



Gyalogos közlekedés előnyben részesítése. A kerületben vannak jó példák olyan közterületek létrehozására, ahol a gyalogosok akadálytalanul közlekedhetnek (Almássy utca, Madách tér, Bethlen Gábor utca déli vége, Garay tér), azonban ezek egyelőre nem alkotnak rendszert, és a kerület egyes részei ilyen szempontból ellátatlanok. Többféle megoldás létezik: gyalogos zóna, gyalogos-kerékpáros zóna, korlátozott behajtási övezet (süllyedő bójával megoldva). Példák a javasolt beavatkozási helyekre: Dob utca belső szakasza, Klauzál tér, Kertész utca északi vége, Rejtő Jenő utca, stb. 

A funkciók megfelelő keverésével egészséges szerkezetű és örökségét megőrző városrész kialakítása. A városnak és a benne élőknek nem jó, ha Velence vagy Prága mintájára "turistagettók" jönnek létre, de egy történelmi városnegyedben irreális a lakófunkció kizárólagossága is. Sikert akkor érhetünk el, ha ezeket ügyesen kombináljuk, megóvjuk az építészeti örökséget és a helyben lakók is jól érzik magukat.

Egyedi városkarakter megőrzése és fejlesztése. Erzsébetváros történelmi épületállománya Budapest és az ország egyik legnagyobb értéke, amely az utóbbi 20 évben számos veszteséget szenvedett el és továbbra sem biztosított a megőrzése. Bár a kerület forrásai korlátozottak, kezdeményeznie kell egy átfogó program létrehozását az értékek megőrzésére és hasznosítására. Mivel különböző esetekről van szó (lakott, illetve üres épületek, önkormányzati, társasházi és magántulajdonban), ezeket mind külön kell kezelni, de egy programban. Ebben a programban össze kell gyűjteni az érintett szereplőket, a használható és a kevésbé forrásigényes példákat, és kezdetben mintaprojektekkel, majd egy átfogóbb programmal felülírni a mai koncepciótlanságot.

Belső-Erzsébetváros konszenzusalapú fejlesztése. Belső-Erzsébetváros a lakófunkció és a turisztikai-vendéglátó funkció ütközéseinek legismertebb példája Budapesten. A Budapestre érkező növekvő mennyiségű turista jelentős része koncentrálódik ezen a területen, melynek összetett okai vannak: 1. ez (volt) a városközponthoz legközelebbi olyan terület, ahol nagy mennyiségben álltak rendelkezésre üres, hasznosításra alkalmas épületek, telkek, 2. az ezek hasznosításával létrejövő romkocsmák Budapest egyik brandjévé váltak, 3. Belső-Erzsébetváros egyéb adottságai miatt is a turizmus egyik fő vonzásterülete: zegzugos, óváros jellegű utcák, értékes történelmi épületállomány, zsidó kultúra emlékei, beágyazottság a város élő szövetébe.

Mindebből következően a turizmus elkerülhetetlenül Belső-Erzsébetváros egyik fő ágazatává vált és várhatóan az is marad, ugyanakkor a lakófunkcióval keletkező konfliktusok komoly feszültséget szülnek. Ennek egyik indikátora a lakók elégedetlensége, a másik, ebből következő folyamat pedig a lakosság kicserélődése. A lakosságcsere bizonyos szintig természetes folyamat, ám túlzott formában torz városszerkezetet eredményezhet: ha a lakófunkció (a vendéglátási vagy irodafunkció rovására) kiszorul egy területről, az „gazdátlanná” és egyhangúvá válik. Ez amellett, hogy kiszorítja a területen élőket, a városrész jelenlegi értékeit is veszélyezteti, hiszen ha nincs lakosság, amely kötődik a városrészhez és képviseli az érdekeit, akkor nagyobb az esélye, hogy csak a turizmusba befektetők szándékai érvényesülnek.

A stratégia lehetséges elemei:
  • folyamatos mediáció a lakosság, a vendéglátó funkciót üzemeltetők és más szereplők között
  • figyelemfelkeltő, kooperatív jellegű kampány a köztisztasági és zajterhelési problémák enyhítésére
  • olyan szolgáltatások fejlesztése/multifunkciós helyek létrehozása, amely alkalmas az itt lakók és az ide látogatók konfliktusmentes találkozására
Erzsébetváros fürdőkultúrájának felélesztése. A kerület múltjához szorosan hozzátartoznak a fürdők (Hungária fürdő, Kazinczy utcai gőzfürdő stb.) Ezért felmerülhet egy fürdő létesítése és/vagy a fürdőkultúra emlékeinek ápolása egyéb módszerekkel (kiállítás, emléktáblák stb.)



2015. március 16., hétfő

Gazdátlan értékek Józsefvárosban: a "sárkányos kapu" védelmében

Józsefvárosban a Corvin sétány környékén folyamatosan haladnak előre a bontások. A gazdasági válságból való kilábalással újraindultak a beruházások, sorra tűnnek el a régi házak. A lebontott házakban fennállt körülményeket nem sajnáljuk, az építészeti értékeket viszont sokszor igen, amelyeknek ezen a környéken nemigen akadt gazdája. A lakókat kiköltöztették, a kerületi vezetés is a dózer oldalán állt, és néhány fotóson, környékbelin kívül más nem volt, aki felemelje a szavát. A Leonardo utcában 2007-ben "véletlenül" pont az ideiglenes védelem lejártának másnapján tűnt el egy igen értékes szecessziós ház (erről ebben a cikkben olvashattunk anno).


De nem áll már például a fenti ház sem: igaz, ez egy jóval átlagosabb neoreneszánsz bérház. Itt bele lehetne menni abba, hogy mennyit veszített a terület a teljes építészeti arculat és részben az utcaszerkezet elveszítésével, és mennyit nyert az új közterületekkel, zöldfelületekkel és a mai kor átlagába tartozó építészeti színvonallal - de most koncentráljunk az értékekre.


A bontások aktuális helyszíne a Bókay János utca. Az utca Duna felőli oldal már szinte teljes egészében eltűnt, a 43-as számú, "sárkányos ház" viszont még áll. A bontásra vonatkozó közbeszerzést már kiírták, tehát meg van pecsételve a sorsa, de még vannak lakók a házban. Mikor körülnéztem, barátságosan beengedett fotózni egyikük és elmondta, hogy egyáltalán nem szeretne innen elköltözni. Sokkal jobban örülne, ha felújítanák.

A ház egyébként a környék nagy részétől eltérően egy 20-as évekbeli neobarokk épület, némi szecessziós hatással: ennek legfőbb ismérve a kaput keretező két sárkányszerű, kőből kifaragott lény. A kapuzat dekorációnak az egyedisége, kidolgozottsága és anyaga mindenképpen megőrzést érdemel. Tehát ha már a ház nem marad meg, a faragott kapuzatot vagy az itt létesülő új épület homlokzatában, vagy máshol (közterületen vagy valamilyen kiállítótérben) érdemes megtartani, felállítani. Hogy ne tűnjön el minden nyomtalanul...



Ezzel a bejegyzéssel ennek az értéknek a megmentésére szeretném felhívni a budapestiek, a józsefvárosiak és a kerületi önkormányzat figyelmét.




2015. március 1., vasárnap

100 éves a budapesti buszközlekedés - Budapest első buszgarázsa

Budapesten 1915-ben indult el az autóbusz-közlekedés, de egészen 1930-ig kellett várni az első buszgarázsra: ekkorra épült fel a Thököly út (akkor Csömöri út) és a Dózsa György út (akkor Aréna út) sarkán a Szent Domonkos buszgarázs, amit 1948-ban a telepen a háborúban mártírhalált halt kalauzról, Récsei Ernőről neveztek el. Nézzünk körül egy kicsit ezen a környéken.


1870 körül még csak "Homokbányai telkek" néven fut ez a terület, mivel akkor itt ért véget Pest. Egy 1873-as városrendezési térképből kiderül, hogy ide tervezték az "Új Városligetet". Új Városliget nem lett, itt létesült viszont helyette a Lóversenypálya 1880-ban (innen az Aréna út elnevezés), ami egészen 1918-ig működött itt. A környék azért még ekkor sem volt túlságosan beépített, legalábbis a mai Thököly úttól délre eső rész.

A "hordozható" református templom

1930-ban aztán átadták a buszgarázst, nem sokkal később, 1931-ben pedig a fából készült, a Svájci Református Egyház által ajándékozott ún. hordozható református templomot a mai Thököly-Dózsa sarkon, így egészen városias lett ez a környék is. (A templomot egyébként 1966-ban bontották le.)


A buszgarázs épületeit Hültl Dezső tervezte, a tetőszerkezetet pedig Mihailich Győző műegyetemi tanár. Utóbbit dicséri a 100x72 méteres közbeeső alátámasztás nélküli csarnok, amely az akkori időben csúcsteljesítménynek számított. A torony sem volt funkció nélküli, ugyanis legfelső része víztoronyként szolgált. A csarnok keleti falán helyezték el Bory Jenő szobrait: a nőutas, a kalauz, a szerelő, a sofőr  ábrázolásával.

A garázs egészen 2000-ig működött buszgarázsként - valószínűleg túl értékes helyen feküdt. Szerencsére azonban megmenekült és új életében bevásárlóközpontként működik Récsei Center néven - igaz, most már elbújik az utcafronton épült új építésű lakóházak mögött.



Ezen a térképen jól látszik, hogyan szorultak ki a belvárosból a buszgarázsok: kékkel a megszűnt, pirossal a ma is működő helyszínek (a másik megszűnt buszgarázs a Mező Imre garázs a mai Korányi utca-Diószegi utca sarkán, ami Közszolgálati Egyetem campusának részeként újra az Orczy-kert szerves része lehet).




2015. február 2., hétfő

Egykori Ganz szerelőcsarnok: a bontás elkezdődött

A tulajdonos (vagyis az állam) nem cécózik, a múlt héten ugyanis elkezdődött az egykori szerelőcsarnok bontása.

Egy olvasói megjegyzésre reagálva: ha látnék egy értelmes indoklást arról, miért nem éri meg megtartani az épületet, illetve ismernénk a leendő park tájépítészeti terveit, akkor el tudnám fogadni, hogy oké, ez most túl nagy darab épület ide, bontsuk le. De hogy még a sajtót sem képesek tájékoztatni arról, hogy mi miért történik, az sajnos szánalmas.

Még egy kérdés ötlött fel bennem: a Mammut 2 erre néző, gyakorlatilag ablaktalan falát láthatóan nem annak tudatában alakították ki, hogy az később a legnagyobb rálátással bíró homlokzata lesz az épületnek. Ezzel vajon fognak-e kezdeni valamit?

Az alábbi képeket tehát abban a reményben teszem közzé, hogy ennek a helyén egy színvonalas park létesül majd...

Így néz ki most. Már félig átlátszik.

Kíváncsi vagyok, a vasbeton tartóoszlopokat milyen módszerrel tüntetik el.

Betekintés.

Godzillák.



2015. január 26., hétfő

A Ganz szerelőcsarnokának végzete és egyéb kérdések a "Széllkapuról"

Még egy bejegyzés erejéig visszatérek a Gazdasági Minisztérium-Ganz nagy szerelőcsarnok együttesre, amit Széllkapunak kereszteltek el és a "szélcsatorna kitisztításának" céljával a területen levő épületeket elkezdték bontani. Először csak a minisztérium egykori épületének bontásáról döntöttek, egy építészeti ötletpályázat kiírása mellett. Az ötletpályázatot népszerűsítettem is az Urbanista blogon annak érdekében, hogy minél többen induljanak és szülessenek jó ötletek a nagy szerelőcsarnok hasznosítására. Nem feltétlenül ezért, de sokan indultak, születtek jó ötletek a szerelőcsarnokra, díjazták is őket: jó példa a lent látható képösszeállítás is.


Majd augusztusban jött a pofon: a minisztériumi épület bontása már javában zajlott (nem is teljesen simán), miközben döntéshozók úgy döntöttek, hogy a szerelőcsarnok és a melegpörgető is bontandó, a mélygarázs és a közpark megépítése mellett. Indoklás semmi. Az ötletpályázat eredménye látszólag a kukába került, az újonnan építendő park terveiről, tervpályázatról semmit sem tudni. Utóbbit megérdeklődtem a projektcégtől (Széllkapu Nonprofit Kft.), válasz nem érkezett.

Indokolt-e vajon mélygarázs építése itt az új zöldterület létrehozása mellett? Fog-e generálni plusz forgalmat a mélygarázs, vagy ellenkezőleg, üresen fog állni a kerületieknek járó ingyenes utcai parkolás miatt?
Eléri-e a majd az új zöldterület színvonala a Millenáris parkét, ami az utóbbi 30 év egyik tájépítészeti csúcsteljesítménye Budapesten? Lesz-e tervpályázat, hasznosítanak-e valamit az ötletpályázat eredményeiből?
Lehetett volna-e értelmes funkciót találni a szerelőcsarnoknak, vagy az abból megtartott egy épületrészletnek? Hogy áll szemben egymással a bontással járó értékvesztés és hulladékgenerálás az épület megtartásához kötődő esetleges fenntartási terhekkel vagy hasznokkal?

A fentiek mind olyan kérdések, amire a közvélemény eddig semmilyen választ nem kapott. Miközben az ötletpályázat látszólag a nyilvánosság bevonása iránti szándékot mutatta, most azt látjuk, hogy ez csak képmutatás volt.

A dolog aktualitása, hogy heteken belül elkezdődik a maradék, sokak által értékesnek tartott épületek bontása. Ha ez megtörténik, akkor már nem lehet visszafordítani a történetet, de még így is lehet viszonylag jó vége, ha értelmes funkciók létesülnek a területen.