2013. november 26., kedd

Legyél te is városszakértő!

(A címben levő kifejezés nem túl elterjedt, viszont a megszokottabb várostervező, városfejlesztő, urbanista, netán településmérnök szavak felett szerintem eljárt az idő, úgyhogy jobb híján ezt használom.)

Ez a poszt arról kíván szólni, hogy mennyire könnyű lett manapság a tudáshoz jutás. Persze nem mindenkinek, ezzel tisztában vagyok, és azzal is, hogy még akinek könnyű is lehetne, az sem feltétlenül tudja, merre keresse. Ezért is próbálom megosztani az ilyesmiket, hogy minél többen tudják.

Én most elsősorban a fenti témában igyekszem elmélyíteni tudásomat, és ebben kapóra jött egy igen szuper honlap (amit egy lengyel ismerősöm ajánlott, ugyanaz, akit az előző poszt létrejötte kapcsán meglátogattam), a coursera.org, ahol valódi (elsősorban amerikai) egyetemek online kurzusaira lehet beiratkozni ingyen. Ezek úgynevezett MOOC-ok (massive open online course), és sokszor egyszerre több ezer diák vesz rajtuk részt. Kurzustól függően általában minden hétköznap egy-egy 5-30 perces előadás van, amit bármikor meg lehet nézni és le is lehet tölteni. Az értékelés vagy automatikusan javított feleletválasztós tesztekkel, vagy írásos házi feladatokkal történik. Ez utóbbiakat a kurzuson résztvevő diákok egymásnak javítják véletlenszerű sorsolással. Vannak még fórumok is, ahol meg lehet vitatni a diáktársakkal bizonyos témákat (bár a résztvevők nagy száma számomra pl. követhetetlenné teszi ezeket), illetve Facebook csoportot is szoktak csinálni a diákok, ahol megoszthatnak érdekes dolgokat.
A végén kapsz egy pdf-et, ami igazolja, hogy elvégezted a kurzust, de nyilván nem egyenértékű egy hagyományos diplomával.

Ahova most én "járok", az Designing Cities névre hallgat és a philadelphiai székhelyű Pennsylvaniai Egyetem PennDesign nevű építészeti-tájépítészeti-művészeti karának három tanára tartja, számos vendégelőadóval. Szerintem elég jó színvonalú, még ha néha törvényszerűen is amerikai nézőpontból vizsgálnak dolgokat. Egyébként viszonylag széles látókörűek. Ezt bizonyítja a következő előadás is, ami nagyon jó példa arra, hogyan tudnak szerves és egyidejűnek tűnő kapcsolatot teremteni több ezer diákkal: itt a második házi feladatra beküldött dolgozatokból szemezgetnek (kicsit hosszú, de érdemes megnézni). Ez azért is érdekes, mert a feladat mindenkinek az volt, hogy a saját városából mutasson be három jól működő egységet (egy utcát, egy közteret és egy városrészt). A válogatásba csak az USÁ-n kívüli példák fértek bele - ezen viccelődnek is a tanárok. A kurzusba egyébként utólag is be lehet kapcsolódni, az előadások elérhetőek, a korábbi házikat viszont nem lehet pótolni.


Ennél valószínűleg jóval ismertebbek a TEDx konferenciák és helyi vagy témaspecifikus mutánsaik, mint a TEDxYouth@Budapest vagy a TedxCity2.0. Érdemes követni őket, mert sokszor ezeken is nagyon jó előadások vannak, mint pl. ez itt, amit sikerült személyesen is hallanom:


Szóval okosodásra fel!


2013. november 17., vasárnap

Városok Somersetben és Wiltshire-ben: a legolaszosabb, a leghosszabb és a legfurcsább

November elején Swindonban, ismerősöknél töltöttem egy hétvégét és ez alkalomból felfedeztem Somerset és Wiltshire megye egy részét urbanisztikai szemmel is. Cornwallból, jelenlegi bázisomról vonattal közelítve közbeiktattam Bath-t (amit Anglia legszebb városának szoktak mondani), majd a Kennet és Avon csatorna mentén kerekeztem Swindon felé - utóbbi Bath tökéletes ellentéte, modern szellemben tervezett városszerű valami.


Bath tényleg könnyen magába szippantja az embert, és elég nehéz elvonatkoztatni a belváros olasz városokra emlékeztető hangulatától. Az időjárás azért kicsit visszarántott a valóságba, mivel e novemberi napon konstans drizzle fogadott, a környező dombok pedig úsztak a párában (ez a képek minőségére sem volt jó hatással). Ami miatt mégis leginkább Toscanában éreztem magam itt, az például a Pulteney-híd (fent), a Ponte Vecchio egy kevésbé ismert testvére.


Bath névadója, a római fürdő (fenti képen a fürdő két épületét összekötő híd oszlopai) a belvárosi sétálóövezet kellős közepén van, és erre épült gyakorlatilag a város létezése. Kicsit sok a turista, de viszonylag élhetőnek látszik angol viszonylatban. Még biciklikölcsönző-hálózata is van, bár elég kevés állomással (konkrétan egyet láttam).

Nekem Bath korábban elsősorban a barokk városépítészet, a szimmetrikus tervezés mintapéldájaként volt ismert az urbanista szakról: ezeket a Royal Crescent és a Circus (alant) képviseli, ami már sokkal inkább angol, mint itáliai, és szép átmenetet képez a város külső, zöld övezetei felé. A barokk várostervezés előképei egyébként a kastélykertek, leginkább Versailles, és egy kicsit tényleg olyan érzés Bath-nak ezen a részén, mintha a belváros lenne a palota és ez a kertje.


Még több kép Bathról itt.

Bath az Avon folyó mellett fekszik, ez azonban nem igazán hajózható keleti irányban. Ezért a nagy csatornaépítési boom idején, a XIX. század elején megépítették a Kennet és Avon csatornát a két folyó összekötésére, de nagyrészt a folyóktól külön haladó nyomvonalon, amelyen keresztül a somerseti szénmezők termékeit terítették Anglia-szerte. A csatorna elképesztő mérnöki teljesítmény: a szintkülönbségeket 107 zsilippel küzdi le, leglátványosabb elemei pedig a két akvadukt (hídon átvezetett csatorna) és a tetőpontnál levő alagút. A vasút megjelenésével a csatorna elveszítette jelentőségét, a zsilipeket elhanyagolták, egyes részei feltöltődtek, az 50-es évek elejére hajózhatatlanná vált. A 60-as években kezdték el felújítani, 1990-re készült el teljesen, amikor újra megnyitották, elsősorban turisztikai céllal.

A Dundas akvadukt, ami az Avon folyó és a vasút felett ível át

Turizmus inkább nyáron van, ilyenkor novemberben kevésbé. Ez valamelyest érthetővé vált számomra akkor, mikor végigbicikliztem a csatorna menti, eredetileg hajóvonó útként (towpath) szolgáló 4-es számú országos kerékpáros útvonalon és a célba érve tetőtől talpig sáros voltam. A csatorna viszont egyáltalán nem kihalt, ellenkezőleg, Anglia leghosszabb autómentes települése címet is megkaphatná.


Ugyanis szinte teljes hosszban lakóhajók horgonyoznak rajta, szépen kipingáltak és kopottabbak, a tetejükön általában a bennük lakók ingóságaival (bicikli, talicska, tűzifa). Lakóhajók persze sokfelé vannak máshol is, de ebben a környezetben, ahogy a csatornát körülveszi a természet, valahogy nagyon harmonikusnak tűnik az egész. Hogy milyen lehet rajtuk az élet, azt nem tudom pontosan: vezetékes víz, áram és szennyvízelvezetés nincs, bár néhány hajón láttam napelemet. A csatornát csak biciklin vagy vízen lehet megközelíteni: utóbbi nyilván praktikusabb nehezebb áruk esetén, így a fűtésre szolgáló fát és szenet egy hajóról árulják, ami fel-le jár a csatornán és egy haranggal jelzi közeledését. De van benzinkút is a vízen közlekedőknek, ahol a felirat szerint fagyit is lehet kapni!


Nem mentem végig teljes hosszban a csatorna mellett (ez nem is lehetséges az alagút miatt), de pl. a két, az Avon folyó felett átívelő akvadukton sikerült áthaladnom. További képek itt.

A csatornát elhagyva teljesen véletlenül átkerekeztem egy Lacock nevű falun, ami gyakorlatilag teljes egészében műemlék és National Trust tulajdon. Ezen kívül többek között arról híres, hogy itt forgatták a Pride and Prejudice sorozat részeit.

Célpontom tehát Swindon volt, ahol lengyel barátaimat látogattam meg és a várossal kapcsolatban nem számítottam semmi különlegesre, ők sem dicsérték nagyon korábban. Odaérve viszont egészen megdöbbentő volt a város struktúrája és térérzete. Pontosabban az, hogy nem érzékelhető a város.

Swindon műholdképen - zölddel a kerékpárutak

Swindonban a lakónegyedeket, amelyek village néven futnak, bár faluhoz nem sok közük van, széles parkok, erdőterületek választják el egymástól és a városban két teljesen elválasztott közlekedési rendszert hoztak létre: az egyiket az autóknak, a másikat gyalogosoknak és kerékpárosoknak. Magában a kb. kétszázezres város központjában inkább csak irodák és boltok vannak. Mindez tehát erősen emlékeztet az amerikai városokra, csak kicsit több tervezettséggel.

A sajátos szerkezet miatt és mert a zöldterületek erdővel vannak benőve, gyakorlatilag átláthatatlan az egész. Ezt jól szemlélteti, hogyan érkezik valaki kívülről a városba, most éppen én: biciklivel jöttem az állomásról és mivel nem láttam semmilyen biciklis útvonalra utaló jelzést (ez is minősíti annak színvonalát), az úton mentem a célpontig, ahol tökéletesen ugyanolyan körforgalmak között keveregtem az erdőben, házak és utcanevek sehol. Eközben mobilon egyeztetve próbáltuk megtalálni egymást a házigazdával: később kiderült, hogy gyalog kb. 10 percre voltunk egymástól, de a gyalog- és bicikliutak az útról nem látszanak, ezért elég nehéz megtalálni őket...


A központ és a nyugati lakónegyedek között terül el a Swindon Designer Outlet, amit a város korábbi legnagyobb munkaadója, a vasúti járműgyár bezárása után annak épületeiből alakítottak ki, az épületek között igényes közterekkel - itt működik például a termelői piac is. Mintaszerű barnamezős hasznosítás, már persze a swindoni modellben értelmezve - gyaloglási távolságon belül nem igazán van semmi a létesítmény közelében. (Amúgy hely lenne, nyilván érdemes lenne besűríteni a várost körülötte.)


Ez a városszerkezet, amit a 60-as évektől kezdve építettek ki, feltehetően részben a garden city mozgalom elemeire építve, egyrészről tehát a természet közelségét próbálja megadni a városlakóknak. Ez részben teljesül is, a holland kisvárosokra emlékeztető házakból kilépve öt perc gyalog a tópart vagy a sűrű erdő. A közösségi funkciókat a village centre-ekben biztosították, ez utóbbiak viszont sajnos nem a legjobban sikerült együttesek. Mivel Angliában vagyunk, ezért van pub is, de érthetően furcsa, mikor nem egy utca mentén áll, hanem szabadon álló épületként. Majd mögötte 50 méterre a tóparton egy kínai étterem - valahogy nem stimmel a dolog.

Shaw Village Centre a Google Street View-ban (én csak este jártam itt)

A közlekedési elképzelések is inkább csak elméletben működnek: elsőre lenyűgözőek az utak alatt átbújó bicikliutak, de mivel minden könnyen megközelíthető autóval, sok parkolóhely van, illetve a bicikliutak a házak "mögött" vannak, a legtöbben az autót választják. A lakónegyedek belső útjain nincs érdemi sebességkorlátozás, és ott gyalogolva pl. volt, hogy ránk dudáltak: elég messze van ez az élhető várostól. A központba be lehet menni busszal is, bár annyira nem gyors, mert betér minden lakónegyedbe (egyből azon kezdtem agyalni, hogy hogy lehetne a központot villamossal összekötni a külső negyedekkel, tér van bőven). Urbanisztikailag amúgy Swindon egy érdekes kísérlet, csak hát ugye embereken végzik.


Ettől függetlenül nem mondanám, hogy Swindon élhetetlen. A legtöbben persze inkább Bath-ba vágynának, és Swindon jellemzően tranzitállomás: az itteni irodákban karrierjüket kezdők néhány évig laknak itt, majd továbbköltöznek. És a lehetőség még mindig ott van, hogy jobb helyet varázsoljanak belőle - az adottságok nem olyan rosszak.

Még több kép Swindonról itt, itt pedig egyéb látványosságok útközben, pl. Chippenhamből.