2013. január 16., szerda

Angolságok

Hosszú szünet után egy nem budapesti témájú poszt következik, ennek (és a szünetnek) pedig az az oka, hogy ideiglenesen külhonban tartózkodok, Anglia egy Truro nevű kisvárosában. A bejegyzés arról szól, hogy urbanista szemmel milyen ez a város. Nekem azért is új, mert nem laktam még ilyen kicsi városban (20-30 ezer lakosa van), ami azért annyira mégsem tűnik kicsinek, mert Cornwall megye központja lévén elég sok embert vonz minden nap. Nyáron meg különösen, bár ezt még nem volt alkalmam megtapasztalni.


A városnak érdekesek a földrajzi adottságai: két (három) folyó folyik itt össze, bár nem olyan látványosan, hiszen egy részüket a föld alá temették (a folyók neve: Kenwyn, Allen, Tinney). Völgyeik viszont nagyon mélyek, ezt legjobban az ezeket két hatalmas viadukttal keresztező London-Penzance vasútvonal érzékelteti (fent). És persze a meredek utcák. A folyók összefolyásánál a völgy kiszélesedik és már a tölcsértorkolat részét képezi, ami azt jelenti, hogy dagály idején a városközpontig feljön a tenger. Apálykor viszont a hatalmas iszapmező közepén folydogál csak a folyó.

Korábban szinte a főtérig terjedt a folyóra települt kikötő, de a 60-as években a folyó belváros felőli részét befedték, most egy nagy gyalogos tér található itt (ld. kép).


Ami nagyon sajátos az utcaszerkezetben, azok a hátsó utcák. Valószínűleg a beépítés és az alaprajzok jellege miatt (sorházas beépítés, keskeny lépcsőházak) és mivel a házak udvara az utcáról közvetlenül nem érhetők el, a legtöbb helyen a házak kiszolgálására hátul is fut egy utca, vagy ösvény, ami általában nincs leaszfaltozva, ezért szinte egy erdélyi faluban érzi magát az ember. Azon a környéken, ahol lakok, ezek egész labirintust alkotnak, és különösen éjszaka kalandos a bejárásuk, ugyanis itt semmilyen világítás nincs (ezt értékelem, mert az ablakom is egy ilyenre néz, és így nincs semmilyen zavaró fény). Alább egy rövid videó egy ilyen hátsó utcával.


Folytatása következik..