2012. január 25., szerda

Hogyan legyen a belvárosban kertünk 1.

Posztsorozat következik arról, hogy egy józsefvárosi bérház sivár betonborítású udvara hogyan is változtatható át kellemes tartózkodóhellyé.

Tehát adott egy ötszintes, dupla udvaros, 120 lakásos tipikus (bár az átlagosnál nagyobb) pesti gangos bérház. Fehérre meszelt falak, bár az ablakok-ajtók már elindultak az individualizálódás útján, a műanyagtól a hupikéken át a barnára pácoltig a magyar ablakcsere-akciósan-most és a maradt-még-egy-doboz-festékem-jó-lesz-ez-ide stílusok kitűnően megfigyelhetők a gangra nyíló lakások falán, nem beszélve a rácsokról és redőnyökről.

Előbbi kavalkád azonban felfogható akár egy pozitív értelemben vett sokszínűségnek is. Az udvarra azonban mindez nem igaz: szürke, beton és ugyan bájosan töredezett, valamint a középen levő időtlen poroló is nagyon karakteres, mégsem az a dolog, ami reggel az utcára lépés előtt feldobná az embert. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a hátsó udvarban élők mindezt duplán élhetik át.

Így hát néhány izgága új, fiatalabb lakónak viszonylag hamar felvetődött a fejében, hogy ezzel valamit kezdeni kell, utat kell engedni a beton alól kitörni kívánó csíráknak, a mélyén a természetbe vágyó, de csak min. 20 kilométer megtétele után nyugalmat találó lelkünknek, vagy legalábbis történjen valami. Légkalapáccsal bele az IKV-szagú, az éltesebb ittlakóknak már evidenciaszerű burkolatba, na.

Eleinte kettő, aztán több lelkes szomszéd és egy támogató közösképviselő. Az egyik lelkes lakó tájépítész, születik egy terv a keze alól, némi zölddel, valami emészthető burkolattal, pályázatra bemegy, siker nélkül. Két év múlva ismét egy lehetőség, egy héttel a határidő előtt derül ki, közgyűlésre nincs idő, adjuk be, úgyse nyer. Üröm helyett öröm: pénzmag kerül, nem is kevés, de ez is csak az egyik udvarra elég. Hát akkor ugorjunk neki.

Ez így nem a részvételi tervezés felsőfoka, nyertes pályázat után konzultálni a lakókkal, hát így alakult, mondhatnánk. Vannak persze ellenzők, a növények majd vonzzák a bogarakat, minek az nekünk, kiszáradnak úgyis. A többség azért támogatja, és egyre nő a csapat, akik tennének is azért, hogy szép maradjon az új kert. Közeledik a közgyűlés napja...