2012. június 25., hétfő

Hogyan legyen a belvárosban kertünk 3.

A történet folytatásaként, elfogyasztottunk még vagy 6 kivitelezőt, mire találtunk egyet, aki az adott költségkeretből farag nekünk egy kertet. Ehhez persze kellett az is, hogy lealkudjuk a burkolatok árait a gyártónál némi kapcsolati tőke és a felújítás intenzív promóciója ígéretével - meg az is, hogy a kivitelező és mások javaslataiból tanulva praktikus, de nem túl drága megoldásokat találjunk.

A végső változat ugyanis a meglévő betonburkolatra helyezett burkolat és emelt ágyások lettek, az ágyásokból külön vízelvezető drénekkel.

Ami nem várt módon a legnagyobb indulatokat kiváltotta, az az ágyások és a fal közötti rész: mikor már a kivitelezés elején kiderült, hogy ez csak 40 cm lesz, többen szóvá tették, hogy hogyan fognak ott ezután eljárni, ha pl. esik az eső, hogyan fognak költözködni (?), stb. A kompromisszum végül az lett, hogy 60 cm-t hagyunk meg, illetve egy lakásnál, ahol gyakran szoktak szomszédolni az ablakon keresztül trécselve, kicsit szélesebben.


2012. június 2., szombat

Várnegyedi felújítások update

A várnegyedi utcafelújítások ügyében próbáltam új információkat szerezni. Ehhez újból ellátogattam a helyszínre, valamint az egyik kerületi képviselő, Váradiné Naszályi Márta is a segítségemre volt. Mostani állás szerint csak az Országház utcában lesz az úttesthez képest emelt szintű járda, a többi helyen egy szintbe lesz hozva minden, és azokban az utcákban a járda is kockakő lesz. Azért ez így már sokkal jobban hangzik - főleg a Tárnok utcában lesz látványos a változás, így talán a turistacsoportok is lemerészkednek majd az útra, és nem a szélein fognak szorongani.


2012. május 26., szombat

Kertvárosi meglepetések Kőbányán

A minap Kőbányán volt dolgom, óvodákba kellett kézbesítenem szóróanyagot, így jó körképet kaphattam az óvodáskorúak ottani intézményeinek állapotáról. Ami nyilván kicsit felületes kép, de értek meglepetések is. Ezek közül a legfeltűnőbb az, hogy Kőbányán, feltehetően az önkormányzat kezdeményezésére, minden egyes óvodában helyeztek el biciklitárolót, mégpedig nem a kerékgörbítő, hanem a szabványos profi fajtából. A kihasználtságuk azért nem verdesi az egeket, hiszen van még mit fejlődni kerékpárosbarát úthálózat terén, de kiindulásnak jó. És amint a képeken látszik, azért van, ahol használják is.


Van, ahol A betű, van, ahol P betű - szerencsére elfelejtették az arasznyi magasságú szörnyűségeket.


Kőbányán nemcsak önkormányzati óvodák vannak: itt van a Richter és az EGIS óvodája is. Nekik nem jutott eszükbe a biciklitárolás, a kert azonban feltűnően jól ápolt (alább a Richter Óvoda kertje).


Nemcsak az óvodák, hanem az iskolák, művelődési házak, forgalmas helyek mellett is sok helyen van Kőbányán jól használható kerékpártároló. Ha a kerékpáros közlekedés feltételei is javulnak (amint a legalsó képen látszik, valami elindult), szuper kis kerület lehet a 10-ből. Ez a tároló a Széchenyi iskola előtt van az Újhegyi sétányon.


Alább: a Cserkesz utcában 2011-től két irányban szabad biciklizni.



2012. május 15., kedd

Mozgolódás a Várban

Elég sok szó volt az utóbbi hónapokban a Várról, különösen a Várbazárról, aminek most már tényleg küszöbön van a felújítása, és a jelekből ítélve részben már el is indult. De a budai Várnegyed más pontjain is találkozhatunk felfordulással, most ezeknek jártam utána.

Májustól egészen augusztus második feléig tart majd a Várban közlekedő buszok útvonalának felújítása. Mivel a BKK-tól nem kaptam választ arra sem a Facebook oldalukon, sem emailen, mi is műszaki tartalma a felújításnak (milyen burkolat lesz, változik-e valami), ezért elmentem a helyszínre, hátha ott több sikerrel járok. Most épp az Országház utca van teljes hosszában szétkapva, az ottani építésvezető készségesen válaszolt kérdéseimre. Amiből kiderült, hogy az úttest mindenhol nagykockakő lesz (ez a kb. 17x17 cm-es bazaltkő), ahogy eddig is, de kátrány helyett egy műgyantaféleséggel lesz kifugázva - ez nem tudom, mennyire jó hír a Várban kerékpárral, babakocsival közlekedőknek... A járdán is kicserélik a burkolatot, de az aszfalt marad. A szegélyek pedig néhol egy szintbe kerülnek az utcával, de nagyrészt nem - itt az egyik oldalon általában megdöntik a szegélyt, hogy a parkoló autók könnyen felállhassanak a járdára, és elférjen a busz. Én úgy gondolom, hogy ez utóbbi a XXI. században, műemléki környezetben - miközben 300 férőhelyes garázs épül a Vár oldalában - botrányos.

Továbbhaladva a Szent György tér déli felén is építési palánkba botlunk. Az említett mélygarázshoz van köze ugyan, de itt nem a beruházó építkezik. Mint megtudtam, a mélygarázs kijárata lesz itt összekötve a térrel egy sétány formájában - a kép közepén levő telekről van szó. Hogy a mélygarázs mikor lesz kész, az itteni építésvezető sem tudta, mindenesetre az akadálymentes összekötést (rámpával) most megcsinálják (azt nem tudom, ennek a lift is része-e).


Végül a Várbazár, ahol a vároldalban felfelé tartó falon - ami a mozgólépcső tervezett helyszíne - már serényen dolgoznak. Gondolom a mozgólépcsőn, de ez most csak tipp. Aki többet tud, ossza meg velünk!


2012. március 27., kedd

Hogyan legyen a belvárosban kertünk 2.

Ez a posztsorozat egy józsefvárosi gangos ház udvarának metamorfózisáról íródik.

Eljött tehát a társasházi közgyűlés napja. Voltak jó és kevésbé jó előjelek is: akivel beszéltem a házból, szinte mindenki támogatta, csak egyvalaki mondta azt, hogy "sokan ellenzik". Maga a közgyűlés viszont teljesen békésen folyt le. Volt néhány kérdés, hogy mi lesz a hátsó udvarral - ezzel sajnos meg kell várnunk a következő pályázatot, hogy újabb forrásokat találjunk, és önerőt is kell gyűjteni hozzá, a kettőt egyszerre képtelenség bevállalni. Az viszont jogos kritika volt, hogy miért az elsővel kezdünk, hogy azután rajta keresztül kelljen felújítani a hátsó udvart. A válasz, hogy ezt jóval többen látják és használják, ezért ez újuljon meg először, de van igazság a másik álláspontban is. Végül 2 szavazat ellenében a közgyűlés elfogadta a tervet, így útjára indulhatott a dolog.

Ha tudtuk volna, hogy ez még a legkönnyebb része volt... kivitelezőt találni olyan áron, ahogy azt elképzeltük, sokkal-sokkal nehezebb. Először is tisztázni kellett a felmerülő szigetelési problémákat. Mi lesz, ha felbontjuk a betont? Vizesedni fognak-e a földszinti lakások? Két hét utánajárás segítségével sikerült beszerezni egy szigetelési szakértőt, aki megadta a megoldást: (röviden) a fal mentén 1 méter mélyre leásva dörkenlemez és coulékavics szigetelést kell alkalmazni. Oké, akkor kérjük be így az árajánlatokat. Majd ekkor hirtelen ránk telefonált a fővárosi önkormányzat (aki a pénzt adja), hogy a végleges költségvetést mégsem következő héten, hanem másnapra vigyük be hozzájuk. Ostorral hajtottuk szegény kivitelezőket, hogy reggelre lóhalálában produkáljanak nekünk valamit, amit mi még költségvetéssé tudunk összerakni. Beérkezett, beküldtük, siker.

A dolognak azonban nincs vége, a költségvetésünk még így is szűkös, feltűnik egy újabb kivitelező, aki mindezt sokkal olcsóbban és gyorsabban tudja, burkolatbontás és szigetelés nélkül, de a költségvetést kétszer nem lehet módosítani. Az idő szalad, egyelőre megoldás nincs. Leülünk újból a közös képviselővel...


2012. február 27., hétfő

Bókay utcai hangulatok

Tör előre a fejlődés, és a Bókay utca is lassan elmúlik. A képek Józsefvárosban készültek 2012. februárjában...

A dübörgő fejlődés betette a lábát a Práter utcába is






A létezés utolsó napjai
Ő is bontásra volt ítélve, most az egyik lakó szerint talán letettek róla...


2012. január 25., szerda

Hogyan legyen a belvárosban kertünk 1.

Posztsorozat következik arról, hogy egy józsefvárosi bérház sivár betonborítású udvara hogyan is változtatható át kellemes tartózkodóhellyé.

Tehát adott egy ötszintes, dupla udvaros, 120 lakásos tipikus (bár az átlagosnál nagyobb) pesti gangos bérház. Fehérre meszelt falak, bár az ablakok-ajtók már elindultak az individualizálódás útján, a műanyagtól a hupikéken át a barnára pácoltig a magyar ablakcsere-akciósan-most és a maradt-még-egy-doboz-festékem-jó-lesz-ez-ide stílusok kitűnően megfigyelhetők a gangra nyíló lakások falán, nem beszélve a rácsokról és redőnyökről.

Előbbi kavalkád azonban felfogható akár egy pozitív értelemben vett sokszínűségnek is. Az udvarra azonban mindez nem igaz: szürke, beton és ugyan bájosan töredezett, valamint a középen levő időtlen poroló is nagyon karakteres, mégsem az a dolog, ami reggel az utcára lépés előtt feldobná az embert. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a hátsó udvarban élők mindezt duplán élhetik át.

Így hát néhány izgága új, fiatalabb lakónak viszonylag hamar felvetődött a fejében, hogy ezzel valamit kezdeni kell, utat kell engedni a beton alól kitörni kívánó csíráknak, a mélyén a természetbe vágyó, de csak min. 20 kilométer megtétele után nyugalmat találó lelkünknek, vagy legalábbis történjen valami. Légkalapáccsal bele az IKV-szagú, az éltesebb ittlakóknak már evidenciaszerű burkolatba, na.

Eleinte kettő, aztán több lelkes szomszéd és egy támogató közösképviselő. Az egyik lelkes lakó tájépítész, születik egy terv a keze alól, némi zölddel, valami emészthető burkolattal, pályázatra bemegy, siker nélkül. Két év múlva ismét egy lehetőség, egy héttel a határidő előtt derül ki, közgyűlésre nincs idő, adjuk be, úgyse nyer. Üröm helyett öröm: pénzmag kerül, nem is kevés, de ez is csak az egyik udvarra elég. Hát akkor ugorjunk neki.

Ez így nem a részvételi tervezés felsőfoka, nyertes pályázat után konzultálni a lakókkal, hát így alakult, mondhatnánk. Vannak persze ellenzők, a növények majd vonzzák a bogarakat, minek az nekünk, kiszáradnak úgyis. A többség azért támogatja, és egyre nő a csapat, akik tennének is azért, hogy szép maradjon az új kert. Közeledik a közgyűlés napja...