2011. január 11., kedd

Tilos, titkos és szabad átjárások Pest közepében

Az európai nagyvárosok központjainak egyik hagyományos jelensége a passzázs, amiről nemrégiben egy cikk is részletesen beszámolt a hg.hu-n. Budapesten is számos ilyen van, ám sokszor zárt kapukkal találkoztam, ennek próbálok most utánajárni egyelőre az V. kerületben. [E bejegyzés szerkesztése közben pedig belefutottam egy TDK-előadásba, ami szintén a passzázsokról szólt, ráadásul éppen az V. kerületről. Összeérnek a gondolatok.]

Az V. kerületi szabályozási tervet nézegetve ugyanis jó sok helyen látszik passzázs (sárga vonallal jelölve), amely közhasználat részére átadandó, és csak éjszakára zárható le ("időbeli korlátozással"). Ezek között van olyan, ahol egyelőre fal zárja el a szabad utat, mint a Bástya utcai "városfal sétánynál", itt tehát a jövőre vonatkozik a jelzés, de többségük már ma is működő átjáró. Egy részük működik is, más részük valamely okból viszont nappal is zárva tart, ellenszegülve a hatályos szabályozásnak.

Nézzünk néhány példát arra, amelyek működnek. Az egyik ilyen a Röser-bazár a Károly körút és a Semmelweis utca között, ahol többek között kedvenc csokoládézóhelyem is tanyázik. Ez az átjáró az egyik leghangulatosabb mind közül. (Ennél már csak a fakocka burkolatú Könyvudvar jobb a Múzeum körút-Magyar utca között, bár ott egyébként nem lenne kötelező az átjáró megnyitása.)

Ami talán kevésbé ismert, az a Váci utca-Párizsi utca környéki passzázslabirintus, amely több kor stílusát ötvözve a Mercure Hotel udvarán keresztül a Petőfi utcáig nyúlik. Manapság elég kihalt, egyes részei nem is túl bizalomgerjesztők, de átjárható, működik - csak életet kellene lehelni bele. Brüsszelben láttam több ilyen, régen kialakított passzázst, amelyek szintén igencsak haldoklóban vannak üzletileg (pl. a Ravenstein nevű a főpályaudvarnál). Úgy tűnik, a probléma nem csak nálunk létezik.

Régebbi stílusok...

...ötvözve az újjal

Brüsszel, Galerie Ravenstein. Ennél több embert nem láttam benne, pedig sokszor jártam itt. Forrás: stay.com

Az egyik legfelháborítóbb ellenpélda a Városháza épülete, ennek az óriási udvarai elvileg közforgalmúak, és a Városháza Fórum álmaiban közterekké is válnának, ma azonban még ismeretlen okból sorompó van és erős kérdezősködés az őr irányából, ha itt megpróbálna valaki sétálgatni, lepihenni. Más kérdés, hogy főleg parkoló autók foglalják el az udvarokat, de van itt némi zöldterület is.



A másik szomorú történet a Roosevelt téren a Gresham-palotáé, amelynek a földszintjén a Dunával párhuzamosan végigvonul egy passzázs, és a felújítás után úgy tudom, meg is nyílt volna, de a tulajdonos döntése nyomán nem ez történt, mindkét végén folyamatosan lakat lóg. Így az épületben levő szálloda elzárta magát a várostól. Tudjuk, hogy a város egyik legdrágább szállodájáról van szó, de ez akkor sem jogosítja fel arra, hogy közhasználatú tereit elzárja a köz elől. Megjegyzésként, ennek a folytatása lenne az átalakult "Spenótház" passzázsa (ezt hétvégén zárva találtam, talán hétköznapokon átjárható).

Átjárás híján átlátás a Mérleg utcából a Zrínyibe

A Gresham-palota példájából tanulva igencsak oda kellene figyelni a Ferenciek terén levő Párisi-udvar felújítására is (Városképpék írtak róla egy sorozatot: I., II., III. rész). Az ingatlant nemrég privatizálta az V. kerületi önkormányzat az SCD Holding javára, és a hírek szerint szálloda lesz belőle. Nem történhet meg ugyanis az, hogy Budapest legszebb passzázsát elzárják a közforgalom elől. Van azért pozitív példa, már amennyire annak tekinthető a First Site Hotelé, amelyik a lebontott art deco Úttörő Áruház helyére épült (ezért fekete pont), de ahol most valóban egy átjáró üzemel a Kossuth Lajos utca és a Reáltanoda utca között, bár láthatóan nem sokan ismerik.

Párisi udvar. Forrás: varoskepp.blog.hu

Negatív kategóriába esik a Szerb utcai ortodox templom kertje. A templomkertnek két bejárata is van, az egyik a Szerb, a másik a Veres Pálné utcáról, valamint a Váci utca felőli (a felirat szerint eredetileg, és talán még ma is a szerb ortodox egyházhoz tartozó) házon át is ide lehetne jutni, ha nem lenne általában mindhárom zárva. Korábban egyébként nem volt így, ha a lakóház felől nem is, az utcáról be lehetett menni.

A szerb templom a Szerb utca felől - zárva

A Királyi bérház a Ferenciek terén egy bejáraton keresztül megközelíthető, de a másik kettőt rács zárja el... Az aszfaltburkolat sem emeli a hatást, elég lehangoló a hely. Bár azért találtam ott néhány érdekes részletet.




Sorolhatnám még. Mindenesetre úgy tűnik, akár magántulajdonosé az épület, akár köztulajdon, legyen lakó-, vagy kereskedelmi funkciójú, erre a szabályozási elemre magasról tesznek a tulajdonosaik, a városvezetés pedig nem sokat tesz azért, hogy ez változzon. A tulajdonosok (lakók) általában attól félnek, hogy ha oda bemehet bárki, akkor mocsok lesz, és bűnözés, meg efféle rossz dolgok. Pedig elég sokat számít egy város vonzerejében, ha keresztül-kasul lehet gyalogolni a tömbökön, némelyikben netán meg is lehet pihenni. Arról nem beszélve, hogy sok passzázs eredetileg azért készült, hogy bennük üzletek nyíljanak, tehát a bezárással ez a lehetőség is elveszik. Tény, hogy az utcán jobban szem előtt van egy üzlet, de a passzázsok, mint a plázák elődjei jelenleg nem használják ki adottságaikat.

Nem vagyok jogász, de kíváncsi lennék, itt vajon ki követett el jogsértést, különösen a felújítások esetében: az önkormányzat, amikor lezárt átjáróval kiadta a használatba vételi engedélyt, vagy az ingatlantulajdonos szegi meg a szabályokat, az önkormányzat pedig elnézi. Akár próbapert/közigazgatási eljárást is érdemes lehet indítani egy-egy kirívóbb esetben, hiszen itt a közérdek korlátozásáról van szó. Persze lehet, hogy előremutatóbb lenne egy konkrét programot indítani a passzázsok fellendítéséért, pl. a Főutca-projekt kiegészítéseként.


2011. január 2., vasárnap

Amíg nem volt Gödör

A Városháza Fórum és más viták során sokszor felmerült, hogy ne építsük be túlságosan a Deák tér környékét, kell a tér és a zöldfelület, stb. Az optimális térarányok a városban persze egy örök dilemma, de pl. ebben az esetben is érdemes a múltba tekinteni.

Ahol ugyanis ma a Gödör, azaz némi zöld- és vízfelület, illetve egy földbe süllyesztett kulturális központ és mélygarázs van, ott korábban sűrű városszövet volt. Ezen a régi képen jól látszik ez:

Forrás: FSZEK Budapest-archívum

Jobboldalt a Gödör helyén levő Wodianer-ház van, baloldalt az evangélikus templom sarka látszik. Középen a Hotel Meridien (eredetileg Adria Biztosító Rt.) előtt a helyén állt épület látszik. Ekkor tehát még a Deák tér valóban tér volt, három oldalán házakkal - míg ma elmosódik a határ a Deák és az Erzsébet tér között. Én úgy tudtam, ez a kép a második világháborúig volt így. Nos, háborús sérülések valószínűleg voltak, de ezen a képen, amin az 1948-ban épült új buszállomás van (a József Attila utca felől nézve), látszik még valami: a tömb egyik Erzsébet tér felé néző, jó állapotú, barokk-klasszicista, tehát valószínűleg igen régi háza!

Forrás: fortepan.hu

Ezen az 50-es évekbeli képen is látszik, hogy jópár áll még az itt levő házak közül:

Forrás: fortepan.hu

Tehát ez a tömb nagyrészt bontás következtében tűnt el, és sok-sok éven át parkolóként működött:

Forrás: fortepan.hu

Majd jött a Nemzeti Színház terve, amit aztán az első Orbán-kormány leállított, így lett a Gödör.

Egyrészt jó, hogy van ez a szabad felület itt a város közepén, másrészt a régi beépítés azért valahogy városiasabb, a Deák tér belakhatóbb volt. De ha már itt teresedtünk, akkor annál inkább indokolt a Madách-házakkal szemben térfalat húzni (Városháza Fórum). Hiszen ha túl sok a szabad terület, megszűnik a város érzése, gondoljunk csak a lakótelepekre - azokat kevésbé tartjuk otthonosnak. Holott a cél, Le Corbusier elveit követve az volt, hogy közelebb kerüljünk a természethez. Csakhogy a toronyházak elidegenítették az embereket, a kisebb házakból álló lakótelepek pedig nem képeznek olyan sűrűséget, ami lakható köztereket eredményez. Minden szempontot persze elég nehéz egy ilyen bejegyzésben kifejteni...