2010. március 17., szerda

Láthatatlan átalakulások

A mostani poszt egy kis kitérő a makrokörnyezetből a mikrokörnyezetbe.

Az, hogy hogyan változik a városkép, elég könnyen nyomon követhető, főleg ha közvetlen környékünkről van szó. Azért az feltűnik, ha lebontanak vagy felújítanak egy házat, átépítenek egy utcát. Ami viszont kevésbé látható, az a privát szférák, vagyis a lakások átalakulása, pedig ez is ugyanolyan érdekes lehet, csak kicsiben. Ráadásul itt sokkal jobban tükröződik az emberek egyéni ízlése, bár az esetek többségében elég lehangoló tud lenni. Erről jó képet lehet alkotni az ingatlanhirdetések alapján, és Urbanista barátunk sokat segít nekünk ebben.

Nekem viszont volt szerencsém az utóbbi időben belülről látni jópár kész, vagy majdnem kész, elég jó ízléssel felújított lakást. Az apropó az ott lerakott burkolat volt, egy ismerősöm ugyanis cementlapgyártással foglalkozik (tegyük hozzá, az országban egyedül van ezzel), én pedig lelkes lakásfelújítóként és építészetmániásként elkísértem, mikor a referenciákat fotózta.

Ennek a burkolatnak nagyon erős a szimbolikája, hiszen 100 éve szinte mindenhol ezt használták (ld. régi bérházak lépcsőházai), de azóta elfelejtették, az iparág kihalt. Így ha most raknak le ilyet egy régi ház lakásában akár régi stílusú mintázattal, akár modernebb megközelítésben, az nekem valahogy olyan, mintha lenne egy folytonosság a múlttal. Amellett, hogy hihetetlen jól néz ki, és a színek/minták gyakorlatilag szabadon választhatók. Az árán persze sokan meglepődnek, mert hát ezek a lapok egyenként készülnek egy műhelyben, és ez nem teszi olcsóvá. De amúgy úgy láttam, nemcsak milliomosok rendelnek belőle, hanem átlagos jövedelműek is, akár csak pár négyzetmétert a fürdőbe, konyhapultra.

Íme néhány kép ezekről a lakásokról. Kissé egyoldalúak a fotók, mert a burkolatra koncentrálnak, de azért a lényeg látszik. Az első lakás tulajdonosa odáig ment, hogy a fogantyúkat is ebből vágatta le (ami kissé extrém, de ötletes). A lakásról pedig tudni kell, hogy gyönyörű szecessziós nyílászárókkal és cserépkályhával rendelkezik, és ehhez illeszkedik a korabeli minta alapján előállított cementlap.






A képen levő barna-fehér-zöld lap bontott anyag, mellette a sima zöld új gyártású.


Ez itt fémbetétes cementlap. Na ilyen végképp nem volt 100 éve, hát most van, és elég jól néz ki.










Végül becsempésztem ide a saját konyhámat is, bár ezzel még lesz munka (küszöb, meg ilyenek).


Nincsenek megjegyzések: