2010. március 17., szerda

Láthatatlan átalakulások

A mostani poszt egy kis kitérő a makrokörnyezetből a mikrokörnyezetbe.

Az, hogy hogyan változik a városkép, elég könnyen nyomon követhető, főleg ha közvetlen környékünkről van szó. Azért az feltűnik, ha lebontanak vagy felújítanak egy házat, átépítenek egy utcát. Ami viszont kevésbé látható, az a privát szférák, vagyis a lakások átalakulása, pedig ez is ugyanolyan érdekes lehet, csak kicsiben. Ráadásul itt sokkal jobban tükröződik az emberek egyéni ízlése, bár az esetek többségében elég lehangoló tud lenni. Erről jó képet lehet alkotni az ingatlanhirdetések alapján, és Urbanista barátunk sokat segít nekünk ebben.

Nekem viszont volt szerencsém az utóbbi időben belülről látni jópár kész, vagy majdnem kész, elég jó ízléssel felújított lakást. Az apropó az ott lerakott burkolat volt, egy ismerősöm ugyanis cementlapgyártással foglalkozik (tegyük hozzá, az országban egyedül van ezzel), én pedig lelkes lakásfelújítóként és építészetmániásként elkísértem, mikor a referenciákat fotózta.

Ennek a burkolatnak nagyon erős a szimbolikája, hiszen 100 éve szinte mindenhol ezt használták (ld. régi bérházak lépcsőházai), de azóta elfelejtették, az iparág kihalt. Így ha most raknak le ilyet egy régi ház lakásában akár régi stílusú mintázattal, akár modernebb megközelítésben, az nekem valahogy olyan, mintha lenne egy folytonosság a múlttal. Amellett, hogy hihetetlen jól néz ki, és a színek/minták gyakorlatilag szabadon választhatók. Az árán persze sokan meglepődnek, mert hát ezek a lapok egyenként készülnek egy műhelyben, és ez nem teszi olcsóvá. De amúgy úgy láttam, nemcsak milliomosok rendelnek belőle, hanem átlagos jövedelműek is, akár csak pár négyzetmétert a fürdőbe, konyhapultra.

Íme néhány kép ezekről a lakásokról. Kissé egyoldalúak a fotók, mert a burkolatra koncentrálnak, de azért a lényeg látszik. Az első lakás tulajdonosa odáig ment, hogy a fogantyúkat is ebből vágatta le (ami kissé extrém, de ötletes). A lakásról pedig tudni kell, hogy gyönyörű szecessziós nyílászárókkal és cserépkályhával rendelkezik, és ehhez illeszkedik a korabeli minta alapján előállított cementlap.






A képen levő barna-fehér-zöld lap bontott anyag, mellette a sima zöld új gyártású.


Ez itt fémbetétes cementlap. Na ilyen végképp nem volt 100 éve, hát most van, és elég jól néz ki.










Végül becsempésztem ide a saját konyhámat is, bár ezzel még lesz munka (küszöb, meg ilyenek).


Rejtett dimenziók a Gönczy Pál utcában

A minap a Nagycsarnok melletti Postával szemben láttam ezt a házat, ahol a 3. emelet csak egy vékony falból áll. Persze valójában nem, de azért jól néz ki, úgyhogy megörökítettem. A bal oldalon levő sarokház meg csak azért érdekes, mert ez a homlokzata 33 (!) tengelyes (gyk: ennyi ablak van egy emeleten). Ez már tényleg a kaszárnya kategória, de legalább az utca hosszában nyúlik el, és nem egy sötét udvarban.




2010. március 4., csütörtök

Kiruccanás - Brüsszel

A blog történetében először kimozdulok Budapestről. Ezt már az elején sem zártam ki, és mivel más példákból sok érdekeset lehet tanulni, ezért azt gondolom, hogy nem elvetendő ez.

A kimozdulás helyszíne Brüsszel, ahol 3 évet éltem, tehát viszonylag ismerem, és azóta is járok ott kb. évente egyszer, mint ahogy most is, úgyhogy tudom követni a dolgokat, legalábbis ami építészetileg történik. Számomra a két legfontosabb átalakulás közül az egyik az, ami az európai negyedben történik: itt az Európai Parlament bővítése mellett az eddig üres területekre, illetve régebbi házak helyére új lakóházak épülnek. Ez utóbbi akció nagyon is szándékosan azt célozza, hogy az irodákkal telerakott városrész kicsit élőbb legyen.

Műholdkép 2001 vs. 2009. A bal oldalon a hosszan elnyúló épület a lefelé néző fejjel a Parlament, középen a sokudvaros a Tanács, jobb oldalon a négyágú csillag alakú a Bizottság épülete. A fenti íves vonal a vasútvonal, alatta pedig az egyetlen épen megmaradt utca - 40 éve ez a környék is ilyen 1-2 emeletes házakból állt. A tó mellett jobb oldalt látható az üres telek, ahol most lakások épülnek. Megfigyelhető az is, hogy a jobb alsó sarokban levő 60-as évekbeli irodatömb kicserélődött (pár éve az egészet lebontották, és nemes egyszerűséggel építettek egy újat).






Az Európai Parlament legutóbbi bővítése azért érdekes, mert egybefonódott a Bruxelles-Luxembourg nevű pályaudvar felújításával. A pályaudvar már korábban a föld alá került, a régi épület pedig (amit a bontás ellen tiltakozók anno besquattoltak, sikerrel) a parlament része lett valamilyen reprezentatív funkcióval.



Az állomás mostani főbejáratát is a parlament egyik épülete veszi körbe, sőt, az irodák a föld alá is lenyúlnak. Így aztán simán lehet, hogy az irodád mellett 2 méterrel éppen egy vonat suhan el a fal túloldalán. Az épületek között pedig egy óriási gyalogos tér jött létre - igaz, kicsit sivár, egyfajta ellentettje a régi állomásépület túloldalán levő pezsgő Place de Luxembourgnak.





A nagy lakásépítési projekt pedig a Parlament és a Tanács közötti üres területen indult be. Ezen a sarkon sokáig csak ez a ház állt, ami valamiért megmaradt. Most kapott társakat.



Itt a park mellett is üres volt a sarok, a toronyház helyén pedig üres telek volt.



Ez pedig egy érdekes fejlesztés, itt a régi házak egy részét lebontották, másik részük (amit nem tudtak felvásárolni) megmaradt, és az új "lakópark" amőbaszerűen épült fel, kitöltve az üres telkeket.





A másik átalakulás kisebb léptékű, de egyrészt nagyon sokáig tartott, másrészt már kész van, harmadrészt óriási hatással volt az emberek ottani térhasználatára: ez a Place Flagey felújítása. A Place Flagey-ról nekem mindig a Móricz Zs. körtér jut eszembe: kb. kör alakú, hasonló házak veszik körbe, van sok villamos, van mellette tó. Ennek a térnek a helyén kb. 15 évig folyamatos építkezés folyt, a tér alá építették ugyanis Brüsszel egyik záportározóját. Az itt lakók már lassan megszokták a port és a palánkokat, és ezért szinte pozitív sokk lehetett a teljesen egybefüggő gyalogos(-kerékpáros) felület átadása. A környék amúgy is népszerű, mert itt van a Flagey kultúrházszerűség és a Café Belga, amik igen jó helyek. A tér mai hangulatáról beszéljenek a képek:





Van még egy dolog, amiben sokat változott a város: egyre többen bicikliznek. Itt Budapesttel ellentétben leginkább felülről jövő ösztönzésre történt, hiszen gyakorlatilag mindenhol kerékpársávok, tárolók épültek, kiépítették a bérbiciklirendszert, amit aztán lassan elkezdtek használni. Ez itt az Európai Parlament, ahol viszont nem nagyon van kívül biciklitároló, de úgy tűnik, ez senkit nem zavar...



Még így is óriási dugók vannak, mert itt nagyon nehezen szállnak ki az autóból: mivel a lakóházak kicsik, 2-3 lakásosak, van előttük hely parkolni, a munkahelyen pedig van mélygarázs. A tömegközlekedést most próbálják felfuttatni, de azért van mit rajta javítani. Pl. a reggeli gépemhez alternatív eljutási módot kell találnom, mert olyan korán nem jár a metró.