2010. december 23., csütörtök

Belső-Ferencváros változóban

Újabb IX. kerületi pillanatképek eltűnt vagy hamarosan eltűnő épületekről, a kerületi anyagok alapján.

Júniusban lebontották a Lónyay utcai volt Pénzintézeti Központ (utóbb Postabank, majd Erste Bank) irodaházát, a helyén egy Holiday Inn hotel lesz, aminek a földszintje a megállapodás szerint közhasználatra átadandó lesz napközben. Ezt tesztelni fogom. Ha egyáltalán megépül. Határozott véleményem egyébként, hogy a félig lebontott irodaház lényegesen nagyobb vizuális élmény, mint tervezett új szálloda. Te melyikben laknál szívesebben?


Bontás közben. Forrás: photoblog.com/utazo

Vajon ez lesz a helyén? Forrás: ferencvaros.hu

A Belső-Ferencváros rehabilitációjának 2011-es programjában egyéb épületek sorsát szemezgethetjük. Ilyen a Hőgyes Endre utca 4. (régebben Rákos utca, itt laktak Nemecsek szülei a Pál utcai fiúkban), ahol is "szálloda építését tervezik új épület létesítésével". A 4. szám alatt egy eklektikus kétszintes házat láthatunk, amit kicsit már elcsúfítottak ezekkel a műanyag ablakokkal. A csúfság most eltűnik, hogy milyen épület lesz a helyén, arról mély hallgatás van. Ha már szálloda, az lesz a Lónyay-Kinizsi sarkon levő volt BÁV-székházból is, ott bontás nem lesz, helyi védettségű épületről van szó.

Hőgyes E. u. 4. Már nem sokáig áll.

Egy másik halálraítélt pedig a Kinizsi utcai autószerelő műhely. Szegény eléggé nem odaillően húzta meg magát a nagyra nőtt házak között, de én még most is érzem az előtte elhaladva érezhető, óriási szájaiból előtörő pince-, olaj- és gumiszag keverékét, mikor egyetemistaként mentem erre mindig a kollégium felé. Én úgy a 20-as évekre tenném ennek az épületnek a keletkezését, jellegzetes ipari ablakokkal, a kocsibejáró felett díszítéssel. Úgy írják, hogy parkolóház lesz a helyén, a funkció tehát hasonló lesz. Néhány kép; nem tudni, meddig láthatjuk még.



Figyeljük meg a szemöldökpárkányt a volutával.

Neogót szomszéd marad, ő nem.

Az Erkel utca 18. még áll, de elvileg az sem sokáig. Vannak még egyebek is a programban, mint a Csarnok tér felújítása, vagy a Markusovszky téri szálloda (mi más), aminek a tervtanács visszadobta a tervét, erről majd esetleg máskor.


2010. október 29., péntek

A Kultiplex nyomában

A héten a Markusovszky téren jártam, ahol a korábban elkezdett felújítás kezd a végére érni. A felújítás minősége jónak mondható, bár kicsit sok lesz a kerítés a területen belül. Van játszótér kicsiknek-nagyoknak, kerékpártároló, minden, ami kell. Kivéve a Kultiplexet, amit feláldoztak egy szállodának eladandó telekért. Most a helyén a park egy szeglete van. A másik fájó pont az "ideiglenes" parkoló, amit gondosan leaszfaltoztak és körbekerítettek szegéllyel.

A ferdén vezető gyalogostengely viszont jó ötlet, valószínűleg sok embernek ez az optimális útvonala. Akkor most jöjjenek a képek.


Még dolgoznak


Itt is


Íme a gyalogostengely, a közepében egy fával



A Köztelek utca felől benyúlik egy parkoló - ez elvileg addig van itt "ideiglenesen", amíg a Bakáts teret felújítják - miközben az még el sem kezdődött...


Fák az útvonalon. Kivágni kár lett volna őket, de én talán elegánsabban oldottam volna meg a kikerülésüket.


Ez egy biciklitároló lenne? Elvileg még jó is lenne, de eleve csak háttal fér bele a bicikli, és mindenképp túl fog lógni a burkolt részen, ha nem csak a kereket szeretném lezárni...


Pingpong is van, meg görbe valamik


Ülőalkalmatosságok


Ződ


Festő küzd az árnyékával


A Kultiplex nyoma - más nem emlékeztet rá


Kilóg a lóláb a friss meszelés alól


A Kinizsi utca végén figyel a bálna


2010. szeptember 12., vasárnap

Bécs más szögből

Júliusban Bécsben jártam és megtekintettem néhány dolgot a városban, főleg a külső részeken, mert a központot már jórészt ismertem. Leginkább a Gasometer nevű fejlesztés érdekelt, erről tudtam, hogy egy régi gázgyárat alakítottak át lakó, kereskedelmi és szórakoztató negyeddé. Ezen kívül próbáltam biciklivel bejárni a várost keresztül-kasul és közben megfigyeltem pár hasonló, kevésbé ismert, de építészetileg érdekes városelemet.



Nos, a biciklizésről annyit, hogy Budapestnél jobban átjárható a város, de nem mindig logikusak az útvonalak, nagyon sokat kell várni a lámpáknál és sajnos sok a járdán vezetett bicikliút. A Donaukanal menti bicikliút viszont nagyon ütős, és nekem kedvencem a Spittelau állomáson átvezetett útvonal is, ahol lámpa nélkül juthatunk el pillanatok alatt a Donaukanaltól fel Oberdöblingbe. A fenti videó itt készült, csak az ellenkező irányból érkezve.

A vízpartokon sok érdekes modern épületet lehet megfigyelni:


Spittelau mellett, a Donaukanal partján van ez lábakon álló modern komplexum. Mögötte a Hundertwasser-szemétégető magasodik.


Duna-part

A Gasometer felé útközben akadtam rá az egykori marhavágóhídra, aminek a kapuja ugyanúgy néz ki, mint pesti megfelelőjéé a Lágymányosi-hídnál. Itt egyes épületeket felújítottak és újak is épültek.








A Gasometer, ami egyébként látszik az autópályáról is, ha Linz felől jövünk a Bécsi-erdőn keresztül, majd Bécs külvárosai felett egy hosszú felüljárón, szóval az egy impozáns dolog. Négy óriási gáztárolót alakítottak át főleg kereskedelmi, részben lakófunkciójúvá. A gáztárolók köré az egyik oldalon egy multiplex mozi, a másik oldalon a lent látható ferde falú lakóházak épültek.





A gáztárolók felújítása és kiegészítése építészetileg nagyon is előnyös, viszont a plázajelleg kissé egyhangúvá teszi a belsőt. Nem érződik, hogy a különleges környezet a plázát különlegessé tenné, a belső tere olyan, mint bármely másik hasonló műintézményé.



Még a C torony viszonylag érdekesnek mondható, itt egy üvegtető felett zöldhomlokzattal ellátott lakások láthatók a torony felső részében, az egykori gáztartály belső része felé néző ablakokkal.



Ehhez hozzátartozik, hogy a Gasometer környéke egyáltalán nincs beépülve, elég magányosan áll (egyelőre?) egy ipari jellegű környéken. Aki jön, a pláza miatt jön ide, és ezt nagyban segíti, hogy külön metrómegállója van, de egyébként nincsen természetes vonzereje a helynek.


Nagyobb térképre váltás

Én azt mondom, hogy Budapesten az Óbudai Gázgyárnak, mint nagyon-nagyon hasonló, de egyelőre nem hasznosított épületegyüttesnek jóval kidolgozottabb rehabilitációt érdemes szánni. Az adottságok egyébként szerintem jobbak, mint Bécsben: az igényes kivitelezésű és értékes vállalkozásokat elszállásoló Graphisoft Park, illetve a gázgyári lakótelep és villák jó hátteret biztosítanak ahhoz, hogy az új funkciót megjelenítő gázgyári épületek szervesen épüljenek be a környezetükbe. Budapesten ez azért is ritka, mert jellemzően kevésbé kompakt város, mint akár Bécs vagy más nagyobb városok, itt azonban olyan sűrűsödés hozható létre, ami jól köti össze a meglévő beépített részeket - a Római-partot és Óbudát. Igaz, utóbbi kötődéséhez a szeszgyár és a harisnyagyár funkcióváltása is szükséges.

Ahova viszont most nem jutottam el, az Alterlaa: egy ambiciózus projekt a 70-es évekből, 15 emeletes házakkal, zölddel beültetett teraszokkal, tetején medencékkel, benne közösségi helyiségekkel (és drága lakásokkal). Ehhez is tartozik metróállomás, továbbá egy bevásárlóközpont, 3 iskola, 33 szabadidőklub, 1 templom, stb. De egyszer majd közelebbről is megszemlélem...




2010. június 30., szerda

Hírek képekben

Gyors fotóséta az Üllői út környékén, történt pár változás mindkét oldalán.

Egy kis emlék a Márton utca 10-nek. Ilyen volt...



Ilyen lett...



Tehát a fákat megtartották a tömb közös parkja részére, ami azért elég jó pont.

Épül a SOTE kollégiuma a Lenhossék-Tűzoltó-Márton-Üllői tömbben:



Felújított ház, egy kis összehasonlítás. A bal oldali szép lett (figyeld a tornyot!), a jobb oldali félbemaradt.





Egy másik felújítás (Balázs Béla u. 5.). A szomszédját (3.) ugye lebontották.



Tetszik ez a kerítészöld ablakkeret, olyan vidékies, mint amilyen ez a kerület is volt 15-20 éve..



Pár kép a Corvin Sétányról. Épültek kerékpártárolók, méghozzá P betűk feketében! (10 db egyébként)



Az ideiglenesen parkosított terület egész korrekt képet ölt a virágokkal:



A Futó utca egy szintben és finoman elhúzva keresztezi a sétányt:



2010. május 13., csütörtök

Shared space

Hosszú évek óta jelent megoldhatatlannak tűnő problémát az autók járdán parkolása. Mostanra már a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) is megelégelte az áldatlan állapotokat. Felülvizsgáltatja a fővárosi parkolóhelyeket, mivel hamis adatokat adtak meg a parkolóhelyek kialakításakor. A  Fővárosi Blog, a Retek Blog, az Egypár blog, a 6ker blog, a 8ker blog és a Városi metamorfózisok blog közös akcióval hívja fel a figyelmet a problémára.
* * *
A shared space (normális fordítását még nem hallottam) a közlekedésszakmában azt takarja, amikor a közlekedési módok (gyalogos, autós, kerékpáros, stb.) egy térben, elválasztás nélkül vannak együtt. Német és holland kisvárosokban vannak erre kísérletek, és egyébként nagyon szimpatikus elv, arra készteti a szereplőket, hogy figyeljenek egymásra, és valóban csökkenti a baleseteket.

Budapesten is alkalmazzák ezt az elvet, mégpedig olyan módon, hogy mivel axiómaként a szent úttestet autón kívül más nem érintheti, a járda lép elő shared space-szé. Ide festik fel a bicikliutakat és a parkolóhelyeket. Gazdagabb kerületek gondosan előkészített tervek alapján előzékenyen át is építik a járdaszegélyt, hogy könnyebben felállhassanak az autók, a gyalogosok pedig boldog akadályversenyben vehessenek részt, amelyben eldőlhet, hogy derékbőségtől függően ki fér el a lökhárító és a fal között. Ebben a II. és IX. kerület jár elöl, legalábbis a képek tanúsága szerint.


IX. Vaskapu u.

A járda ezáltal közös térré változik, amit mindenki használ, és mivel általában nem túl széles, sokkal közelebb hozza egymáshoz az embereket, mint a németek béna próbálkozásai. Büszkék lehetünk fővárosunkra!

II. Kis Rókus u.

A II. kerületi projekt különösen aranyos: a kerületi honlap szerint "a gyalogosok biztonságosabb és kényelmesebb közlekedése érdekében megszűnt a parkolás az utca Millenárissal szemben lévő oldalának Fény és az Ezredes utca közé eső szakaszán". Cserébe a Millenáris felőli oldalon pedig megszűnt a gyalogos közlekedés. Köszönjük. A Millenáris Parkban amúgy is túl sok babakocsis van, ott tobzódnak a játszótérnél, nehogy már még többen legyenek.

VIII. Somogyi Béla u.


2010. április 4., vasárnap

Helyzetjelentés, Tűzoltó utca

Elkezdett épülni az ALDI a Trafóval szemben a régi lovardában. Egyelőre korrektnek tűnik minden. Kíváncsi vagyok, mi lesz ezekkel a szép ipari ablakokkal.

Az önkormányzat közben azon tanakodott sokat, hogy a Trafó, illetve a park irányából milyen széles gyalogos bejáratot engedélyezzen. A kért 6m-ból 3m lett, mondván, hogy túlságosan terhelné a parkot a gyalogos forgalom.





Align Centre


2010. április 1., csütörtök

A leleplezés

Íme a 2 dimenziós ház leleplezése, Lujkának ajánlva:




2010. március 17., szerda

Láthatatlan átalakulások

A mostani poszt egy kis kitérő a makrokörnyezetből a mikrokörnyezetbe.

Az, hogy hogyan változik a városkép, elég könnyen nyomon követhető, főleg ha közvetlen környékünkről van szó. Azért az feltűnik, ha lebontanak vagy felújítanak egy házat, átépítenek egy utcát. Ami viszont kevésbé látható, az a privát szférák, vagyis a lakások átalakulása, pedig ez is ugyanolyan érdekes lehet, csak kicsiben. Ráadásul itt sokkal jobban tükröződik az emberek egyéni ízlése, bár az esetek többségében elég lehangoló tud lenni. Erről jó képet lehet alkotni az ingatlanhirdetések alapján, és Urbanista barátunk sokat segít nekünk ebben.

Nekem viszont volt szerencsém az utóbbi időben belülről látni jópár kész, vagy majdnem kész, elég jó ízléssel felújított lakást. Az apropó az ott lerakott burkolat volt, egy ismerősöm ugyanis cementlapgyártással foglalkozik (tegyük hozzá, az országban egyedül van ezzel), én pedig lelkes lakásfelújítóként és építészetmániásként elkísértem, mikor a referenciákat fotózta.

Ennek a burkolatnak nagyon erős a szimbolikája, hiszen 100 éve szinte mindenhol ezt használták (ld. régi bérházak lépcsőházai), de azóta elfelejtették, az iparág kihalt. Így ha most raknak le ilyet egy régi ház lakásában akár régi stílusú mintázattal, akár modernebb megközelítésben, az nekem valahogy olyan, mintha lenne egy folytonosság a múlttal. Amellett, hogy hihetetlen jól néz ki, és a színek/minták gyakorlatilag szabadon választhatók. Az árán persze sokan meglepődnek, mert hát ezek a lapok egyenként készülnek egy műhelyben, és ez nem teszi olcsóvá. De amúgy úgy láttam, nemcsak milliomosok rendelnek belőle, hanem átlagos jövedelműek is, akár csak pár négyzetmétert a fürdőbe, konyhapultra.

Íme néhány kép ezekről a lakásokról. Kissé egyoldalúak a fotók, mert a burkolatra koncentrálnak, de azért a lényeg látszik. Az első lakás tulajdonosa odáig ment, hogy a fogantyúkat is ebből vágatta le (ami kissé extrém, de ötletes). A lakásról pedig tudni kell, hogy gyönyörű szecessziós nyílászárókkal és cserépkályhával rendelkezik, és ehhez illeszkedik a korabeli minta alapján előállított cementlap.






A képen levő barna-fehér-zöld lap bontott anyag, mellette a sima zöld új gyártású.


Ez itt fémbetétes cementlap. Na ilyen végképp nem volt 100 éve, hát most van, és elég jól néz ki.










Végül becsempésztem ide a saját konyhámat is, bár ezzel még lesz munka (küszöb, meg ilyenek).