2009. november 27., péntek

ALDI a Trafó melletti Lovardában?

Néhány izgalmas hír hatására jelentem, feléled a blogom. Először is olvasói kívánságra frissítettem a Rökk Szilárd utcai házról szóló bejegyzést a Kesztyűgyár és a Darshan udvar fotóival. A Darshan udvarról még annyit, hogy egy érdekes projekt eredményeként a Krúdy utca minden jelentősebb üzlete/vendéglátóhelye falára kikerült egy tábla, ami az adott hely történetét meséli el. Ebből kiderül, hogy ez a földszintes ház nagyon sokáig egy igen népszerű pékség volt. Most egy viszonylag népszerű étterem, ami tényleg jól néz ki, azonban általános tapasztalat szerint a kiszolgálószemélyzet hozzáállása kritikán aluli. A biobolttal/hangszerbolttal nincs baj :)

Szóval most visszatérek korábbi helyszínemre, a IX. kerületbe, ahol a főépítészi iroda jövő évre vonatkozó terveibe olvastam bele (vigyázat, 66 MB!). Ebben elég sok mindenről írnak a Csarnok téri mélygarázstól a Márton utca lebontandó házaiig, de ami megragadta a figyelmemet, az a következő információ: "a Tűzoltó utca ... Ferenc körút felőli végének felújítása az ALDI beruházás után ésszerű" (23. o.). Kicsit továbbolvasva (25. o.) kiderült, hogy a Trafóval szemben levő régi lovarda, majd BÁV raktár épületéről van szó, ami helyi védettségű, és ennek felújításával lesz itt egy ALDI áruház.


A fa mögötti épület a régi lovarda. A nagy sárga a Kilián-laktanya. Baloldalt a gyermekklinika.

Persze, lehetne más is benne, de mennyivel jobb, ha egy ilyen épületbe költözik a bolt a szokásos dobozokhoz képest. Egyébként, az ALDI itthoni dobozai szerintem nem is néznek ki olyan rosszul (mint egy TESCO, vagy korábban épült nyugat-európai társaik). Íme, a lovarda mostani állapota fotón és a Google 3D nézetében a volt Kilián-laktanyával együtt.






Van még mit nézelődni a kilencben. Végre kész lett a Gizella-malom, amibe loftlakásokat applikáltak.



Ez tök jó, de ez a vakolat nagyon nem illik hozzá, kb. mint egy külvárosi családi házé...



És lesz itt valami passzázs is, a bejárata a mélygarázs-kijáró mellett van, belmagasság kb. 2m. Itt biztos csak alacsony növésűek laknak. A belső homlokzatra ipari hatású erkélyeket aggattak (vagy ez már loggiának számít?). Ez amúgy nem lett rossz.



Itt pedig egy új lakóház a Vaskapu és a Dandár utcák sarkán, ami nemsokára kész, előtte pedig egy minipark lesz, minijátszótérrel. Azért szaporodnak itt a parkok rendesen, más kerületekkel ellentétben. A ház maga nem lenne nagy szám, de a budapesti átlagszínvonalból azért kiemelkedik a homlokzatkialakításával, fém nyílászáróival.



A felújítások is rendületlenül folynak a IX-ben, ezt a két házat például eléggé szétkapták, kíváncsi vagyok a végére. Ami jobboldalt belóg, az a Kábel Művek, amiből loftirodaházat tervez egy befektető, de a válság miatt áll a projekt. Ami nem látszik, hogy baloldalt hátul a SOTE új épülete van.




2009. március 30., hétfő

Újabb áldozat

A Rökk Szilárd utcába kirándulunk most, ami a Körút közelében van a Baross utcához közel. Itt áll egy ház, magasságában és állapotában jelentősen elütve az utca többi házától. Mégis, ez a diszkrét kivitelű, kifelé nyíló ablakú későklasszicista ház igazi dísze lehetne az utcának felújítva. Nem valószínű, hogy az lesz: az önkormányzat eladta, a befektető kiürítette, nemsokára lebonthatják.



Pedig masszívnak tűnik - a földszintje a lebontott Csengery utcai házhoz hasonlóan nagyrészt kőből épült.



Kétségtelen, hogy legutóbbi állapotában és funkciójával (autószerelő műhely) nem fűződik sok pozitív asszociáció ehhez a házhoz. De pl. a Krúdy utcában egy hasonlóan kicsi és régi ház is megújulhatott (kissé átalakítva) és ma népszerű találkozóhely (Darshan Udvar). Kérdés, hogy itt a tulajdonosok milyen motivációk mozgatják a profitszerzésen kívül.


Vagy ilyen pl. a Kesztyűgyár Közösségi Ház a Mátyás téren, amit egy csúnyácska régi épületből varázsoltak át (ld. lent). De a Rökk Szilárd utcai házat átalakítani se nagyon kellene, mert simán felújítva is megállná a helyét.



2009. február 15., vasárnap

Egy kis építéstörténet

Nemrég az öcsémmel beszélgetve derült ki, hogy nem is olyan egyértelmű mindenkinek, hogy mikor épültek körfolyosós házak és miért éppen olyanok.

Szóval, először vala a szimplán az utcafrontra épített ház, ami leginkább a barokk korhoz köthető (1700-as évek), illetve a külvárosi részekhez. Leginkább talán a kőbányai Ligettelken figyelhető meg ma is (Liget tér mögötti városrész). Ez itt a képen konkrétan a Hölgy utca.


Aztán ahogy nőtt a család/sűrűsödött a város, úgy építették be egyre inkább a telkeket. Eleinte a meglévő épülethez toldottak oldalszárnyat/emeletet, így lettek U alakúak a házak. Ilyet már a Király utcában is láthatunk például (az utca fenti oldalán).



Ezután jött az, nagyjából a XIX. század végén, amikor beindult a gazdaság - a dominó ugye úgy nézett ki, hogy szabályozták a Tiszát, lett sok búza exportra, ehhez kellett egy csomó malom, meg abba gépek stb., és egy rakás munkásember Pestre áramlott. Szóval ezeknek gyorsan kellett sok ház, és a profitra éhes ingatlanfejlesztők szépen körbeépítették a telkeket függőfolyosós rendszerrel, hogy minél több lakást tudjanak eladni. Illetve bocsánat, bérbeadni, ezért is hívjuk őket bérházaknak, mint ahogy ma már nem azok, holott pl. Ausztriában ez a mai napig működik. Na, ez egy másik szál, de érdekes csavar, hogy ezek most pont azért vannak a lakók tulajdonában, mert valamikor államosították a lakásokat a bérbeadó társaságtól. A legjobban Terézváros van beépítve fullosan körgangos házakkal.



Szóval egy tipikus bérház úgy nézett ki, hogy a földszinten az utca felé eső részen valamilyen üzlet vagy kávéház volt. Fölötte az első emeleti utcai lakás volt a ház legnagyobb méretű presztízslakása, általában egy jómodú polgári család lakta. Ha nagy ritkán került a házra erkély, akkor sokszor csak ehhez a lakáshoz tartozott. Jónak számított még a 2-3. emeleti utcai lakás. Az udvari lakásokat egy egész más rétegnek, cselédeknek vagy munkásoknak építették, és ezek jóval rosszabbak voltak - mint ahogy ma is azok. Sötétek, kicsit, komfort nélküliek. Így tehát egy házban nagyon különböző emberek laktak együtt - igaz, néha külön lépcsőházat is használtak.

A XX. század elejére az építési lendület is alábbhagyott, és elkezdtek bevezetni olyan szabályokat, amivel kellemesebb lakóházakat próbáltak kialakítani. Pl. egy idő után már nem engedélyeztek függőfolyosós házakat, és a 30-as évekre meghonosodott a "keretes" beépítés, amikor már nem építenek körbe minden egyes telket, hanem egy tömböt építenek körül házakkal, így belül egy nagy park alakul ki. Ez a legjobban Újlipótvárosban látszik, hogy időben kifelé haladva hogyan változott a stílus.



A bal alsó, Körúthoz közeli részen még a körbeépített gangos házak uralkodnak, aztán kifelé és a Duna felé haladva (ahol a 20-as, 30-as évekig gőzmalmok meg mindenféle gyárak álltak) látszik az újfajta beépítés a belső parkokkal. És hát nemcsak belső, hanem igazi parkkal is (Szent István park), nem csoda, hogy itt vannak ma Pest legdrágább lakásai.

Ennek a továbbfejlesztése az volt, amikor a keretek már nincsenek bezárva, ami nálunk nagyjából a 40-es, 50-es évekhez köthető. Jó példa a lágymányosi lakótelep a körtér közelében.



Ez fajult tovább aztán a lakótelepekkel, ahol a keretek teljesen kinyíltak, az utcák eltűntek és a házak "úsznak" a területen (ezért nagyon találó az úszótelek szó, amin általában állnak). A képen a József Attila-lakótelep, ami egyébként még elég jól sikerült, részben azért is, mert nem előregyártott elemekből épült.



Az ezredfordulóra ez végül is nem sokat változott, a "lakóparkok" annyiban jelentenek újat a lakótelepekhez képest, hogy részben visszatértek az utcavonali beépítéshez, viszont láthatóan nagyobb sűrűségben épülnek (visszajött a profitéhes ingatlanfejlesztő szerepe).



Végezetül még egy érdekes forma, ami több beavatkozás segítségével alakult ki, ez a ferencvárosi rehabilitáció. Itt több klasszikus gangos ház, illetve nem körbeépített földszintes házak álltak a 90-es évekig. Ekkor a gangos házaknak eltüntették a hátsó szárnyait, a földszintes házakat pedig lebontották, helyükön új házakat építettek és így "összerakva" jöttek létre nagy belső kertek. Nagyon népszerűek, meglátszik az árakon is.


Nem akarom már nagyon hosszúra nyújtani, csak annyi, hogy bármennyire spekuláció meg túlépítés eredményei a gangos házak, nagyon sok ember, köztük én is nagyon hangulatosnak találom őket. A külföldiek meg egyenesen csodának. Bár valószínűleg nem egyedi magyar megoldás, ebben a formában Budapesten a legelterjedtebb. És ahogy most a lakóparkokat szapuljuk (pl. én is), egyszer majd az is egy kultikus valami lesz.


2009. február 7., szombat

Pest ledózerolt városközpontja

Most egy korábbi átalakulásról, szóval kicsit vissza az időben. Kisebb képzavar, ugyanis 1900 körül még nem nagyon voltak dózerek (?), márpedig most erről az időszakról lesz szó.

Többen tudják, többen meg nem, hogy Pestnek is volt egykor egy régi központja főtérrel, városházával meg mindennel, ami egy középkori eredetű városnak szokott lenni. A XIX. század végén aztán elkezdett rohamléptékben duzzadni a város. Hogy ennek formát is adjanak, először kiépült az Andrássy út, majd a Nagykörút, amik jellegzetes képviselői ennek a kornak. Így egyelőre az akkori Fő tér (a mai Március 15. tér környéke) megúszta. Amikor viszont a Lánchíd és a Margit-híd után elhatározták az Erzsébet-híd megépítését is, azt összekötötték egy afféle "városrehabilitációval". Ez azt jelentette, hogy a hídfő 3-400 méteres körzetében szinte minden épületet a földdel tettek egyenlővé, és új utcavonalakat alakítottak ki, hogy a Hatvani utca (ma Kossuth L. u.-Szabadsajtó u.) viszonylag egyenesen juthasson fel a hídra. A pusztítást csak a Belvárosi plébániatemplom úszta meg, ill. a terület szélein a Péterffy-palota (Százéves étterem) és az Irányi utcában egy lakóház.

Így nézett ki a környék 1758-ban (sajnos most nem találtam XIX. századi térképet, ill. ami van, az lefagyasztja a gépet):


És így nézett ki az átalakítás után, azaz ma is:



Az egykori Búza, majd Rózsa tér/Sebestyén tér kelet felől fotózva (itt most az MKB Bank épülete van). Ez az egyik kedvenc képem a régi Pestről, nagyon egyedi hangulatú tér lehetett.


A Fő tér a régi Városházával észak felől fotózva (itt most a piaristák épülete van). Kérem, ez városháza. Nem a mostani, ami ugye kaszárnyának épült, meg a Váci utcába beszorított Újvárosháza épülete.


Ez pedig alant egy olyan térkép, amin a színezés azt mutatja, mikor épült az adott ház (saját készítés egy telekrajzos alaptérkép felhasználásával). Halványsárga az 1800 előtti, sárga az 1800-1850 között, piros az 185-75 között, bordó az 1875-1900 között, narancs az 1900-1925, zöld az 1925-45, kék az 1945-65, világoskék az 1965-2000 között és lila a 2000 után épült ház:


Látszik, hogy annak ellenére, hogy ez volt a város központja, szinte alig van 1875 előtti ház (a bordók is inkább 1890 körüliek), gyakorlatilag teljesen átszabták a terepet. Új utcák és terek alakultak ki, már nem az akkori elképzelés szerint "egészségtelen, szűk középkori", hanem széles, elegáns nagypolgári stílusban. Ami nem feltétlenül értéktelenebb, és a Ferenciek tere egész jól sikerült, mégis sok érték veszett el ezen a környéken.

Jó lenne, ha többen tudnának erről, én pl. tablókat/hologramnézegetőket helyeznék el különböző helyeken, amiket megnézve el lehetne képzelni, hogy hogyan is nézett ki az adott hely 200 évvel azelőtt. Klösz György fotói erre kitűnően alkalmasak.

Felmerülhet (és fel is merült) többekben az is, hogy egyes tereket (pl. a Fő teret) visszaállítsanak. Ez elviekben akár lehetséges is lenne, bár elég sokba kerülne a bontások miatt, és szerintem nem vagyunk ilyen gazdagok. Elégedjünk meg azzal, hogy a jelenlegi utcaképet valahogy rendbe szedjük, az sem lesz könnyű, ha pl. a Ferenciek terére gondolunk.


2009. február 6., péntek

Balázs Béla utca update

Kicsit megpróbálom ezentúl sűríteni a bejegyzéseket, olvasói kérésre. Időközben ugyanakkor jelentős konkurenciám támadt (Urbanista, Budapest Városképpen, városjáró), amik szép kis blogokká nőtték ki magukat, úgyhogy kicsit nekem is definiálnom kell magam valamilyen irányba, bár fent nevezettek is gyakran hivatkozzák egymást keresztbe-kasul, néha már én sem emlékszem, hogy adott téma hol jelent meg.

Hanem viszont a Balázs Béla utcából ismét nem jó hírekről számolhatok be. Az ebben a posztban bemutatott gyönyörűszép 3-as számú házat január 20-án legyalulták (az önkormányzat bizottsági ülésén nagy-nagy sikerként számoltak be a kilakoltatásról, ami biztos nehéz és hosszú folyamat volt, de ismerjük mi eztet). Józsefvárosi sorstársaival ellentétben viszont (egyelőre) megmaradt az udvar közepén levő öreg fa, és még áll az egyik udvari szárny egy része is. A 20. szám alatti házat pedig még mindig nem építették vissza. Kész lett viszont a Balázs Házak nevű izé, ami a valóságban csak egy fokkal jobb, mint a képeken. Minderről megpróbálok fotókat is csinálni, mert anélkül nehéz érzékeltetni a dolgot. Csak jelzem, hogy visszatértem.